Tigris és Sárkány IV.
Eve 2006.08.23. 20:38
Reggel a csengő berregésére ébredek. Az óra szerint reggel nyolc. Ki az, az agyament, aki szombaton ilyenkor képes zaklatni az embert? Kiengedem az egyik mancsot, s lám, Kurama áll az ajtóban. Na nagyon jól érezheti magát, ha képes felkelteni. Kimászok a meleg vackomból és elbotorkálok az ajtóig. Kinyitom és tényleg az a szadista áll ott mosolyogva.
- Remélem van valami elfogadható magyarázatod. – fogadom köszönés helyett.
- Csak jöttem megnézni hogy vagy. – hát menten falnak megyek!
- Neked megártott a tegnap!
- Nyugi, csak vicceltem. Kíváncsi voltam, hogy érzed magad, de meg kéne vitatnunk a tigrised ügyét is.
- Akkor gyere be.
Benn otthonosan a konyhába megy és neki kezd teát főzni, míg én összevakarom magam. Pár korty tea után végre beindul az agyam is. Akkor essünk túl a dolgon.
- Na, mi az, az életbevágóan fontos, amiért felkeltettél?
- A tigrisről lenne szó. Hogyan teremtetted?
- Ez igazán jó kérdés, a válasz engem is érdekel.
- Tényleg nem tudod? – azt az elképedt arcot!
- Tényleg nem. Azt láttam, hogy kaptál egyet, és mikor a szörny nem akart odaengedni, bedühödtem. A következő pillanatban már ott volt a tigris és nekirontott az egyiknek.
- Közben te lefejezted az én ellenfelemet, az ácsorgót pedig kettéhasítottad. Mindezt anélkül, hogy egy karcolás is esett volna rajtad.
- Erre én is emlékszem. Jut eszembe… Hiei és Yusuke hogy van?
- Yusuke megúszta néhány karcolással, Hiei pedig sok vért veszett, de semmi vészes. Pár napig nálam marad, keddre kutya baja. Jó, hogy ott voltál és elláttál minket. Nekem semmi bajom.
- Igen, szemmel láthatóan jobban vagy. Eléggé ahhoz, hogy ártatlan embereket zaklass kora reggel. – ne bírom megállni mosolygás nélkül.
- Igen, de ha nevetek, még sajog az oldalam. Na, nem zavarlak tovább. – már szedelődzködik is. – Ha nem vagyok otthon, mikor Hiei felébred, még képes és meglép. Vigyázz magadra.
- Oké, ti is. A tökmagot meg kötözd le, ha nem nyugszik. – ezzel búcsúzom az ajtóban, magas alakja elvész a folyosó félhomályában…
Hétfő reggel fél nyolckor a suli felé ballagok, mikor valaki a nevemet kiabálja a hátam mögül.
- Ranya, Ranya! Várj meg! – a kiabáló személyében felismerem egyik osztálytársnőmet, Satorut.
- Jó reggelt Satoru.
- Jó reggelt neked is Ranya. Beszélhetnék veled? – kicsit elvörösödik, gyanús.
- Kérdezz és ha módomban áll válaszolok.
- Nem is tudom hol kezdjem… Shuichiról lenne szó. – még jobban pirul. Mit akar ez Kuramától? – Nem tudod, hogy van-e barátnője? Mivel mellette ülsz, biztos jól ismered.
- Ne haragudj Satoru, de fogalmam sincs van-e barátnője és nem is érdekel. Csak nem tetszik? – ne nevess Ranya, ne nevess!
- A lányok az osztályban nagyon odavannak érte. Engem bíztak meg, hogy ezt kiderítsem. Ne haragudj, hogy zavartalak. – ezzel már el is rohan.
Kicsit pislogok. Hmm, úgy látszik Kurama barátunk a lánykák nagy kedvence. Lám, csak emlegetni kell, ott áll és vár a suli bejárata előtt.
- Szép jó reggelt. – köszön rám.
- Neked is.
- Valami baj van? Nagyon csillog a szemed.
- Semmi, semmi, gyere te szívtipró, te!
|