Én mondtam, hogy tüdőgyulladást fog kapni! Újra lázmérés, de nem használt semmit a gyógyszer, még mindig 39 fölött van. Drasztikus módszerhez kell folyamodnom. Kibújtatom a pólóból és a farmert is lehámozom róla, majd a fürdőbe megyek és az ott fellelhető törölközőket hideg vízbe áztatom. Mikor jól kicsavartam õket visszamegyek a szobába és a beterítem vele Ren testét. Remélem ez már javít valamennyit. Ásítok egy nagyot, csak úgy csattan a fogsorom. Na igen, aludni kéne egy keveset. Leveszem az ágyról az egyik párnát és kerítek egy takarót, majd kényelmes helyet készítek a fal mellett és lefekszem aludni.

Az eső kopogására ébredek. Kinn még mindig sötét. Félvakon megnézem az időt, mindössze két órát aludtam, de nem baj. Nézzük, hogy van a beteg. Hál' istennek lejjebb ment a láza. Leveszem róla a törölközőket és két takarót terítek rá. Kicsivel később már a konyhában ülök és eszek. Minek jött el hozzám, ha ilyen beteg? Állj! Egyáltalán, honnan tudta, hogy hova költöztem?

-         Hati!

-         Igen? Hívtál? - kérdi az előtűnő farkas.

-         Te bolhás dög, én agyonütlek! Te voltál, igaz?

-         Mi voltam én?

-         Te árultad el Rennek, hogy hova költöztem!

-         Háát… szóval csak megkérdezte, és mivel segíteni akartam, hát megmondtam. - ó, a jó szándékú ártatlanság.

-         Még egy ilyen és kicibállak abból az ezüstös bundádból! Te… - a mondat befejezetlen marad, mert tétova léptek hangzanak fel a nappali felől és a küszöbön megjelenik Ren. Alig áll a lábán és dől róla a víz.

-         Te miért keltél fel? Gyerünk vissza!

-         Szomjas vagyok. - motyogja alig hallhatóan.

-         Rendben, akkor most visszamegyünk, lefekszel én meg hozok neked vizet. - ezzel átkarolom és betámogatom a sötét szobába. Amint vízszintesbe került, elrohanok vízért és óvatosan megitatom. A bögrét a kisszekrényre rakom én pedig az ágy mellé ülök.

Hamar álomba zuhan, de nem akarom itt hagyni, ha esetleg szüksége van valamire, ne kelljen megint felkelnie. A hátam azonban nem tolerálja az ötletemet, mert hamar fájni kezd. Némi fészkelődés után a könyököm és a fejem az ágyra támasztom. Huh, ez mindjárt jobb! Ren békésen alszik, de én is álmos vagyok még. Nem szabad elaludnom…

Valami az arcom csiklandozza, mi az? Kelletlenül nyitom ki a szemem és Ren aranyló szemeibe pislogok elég közelről. A fene, elaludtam! Az ő ujjai értek hozzám, ez keltett fel. Elgémberedett tagokkal nyújtózkodom egyet és igyekszem felébredni.

-         Hogy vagy? - kérdem a beteget.

-         Jobban, de mi történt?

-         Elájultál a láztól.

-         És hogy kerültem haza?

-         Én hoztalak. Most viszont haza kéne ugranom. Kibírod addig egyedül?

-         Persze, de nem muszáj visszajönnöd, nincs semmi bajom. - már megint kezdi.

-         Nem kérdeztem. Megállni sem tudsz a lábadon, úgyhogy hallgass. Sietek vissza. - ezzel egyedül hagyom.

- Hova mész tulajdonképpen? - kérdi Hati.

-         A lakás nincs bezárva és nekem is kell pár holmi, mert Ren nem gyógyul meg reggelre, én pedig szétunom az agyamat.

-         Most sebezhető, szerintem számíthatunk Darius valamelyik haverjára.

-         Igen, tehát nem árt az éberség.

Odahaza ások némi ruhát, a szablyákat, pár CD-t, a laptopot és a fülhallgatót, majd ajtózárás és irány vissza. Ren épp alszik mikor megérkezem. Igyekszem csendben pakolászni.

-         Ha felébredne, szólj nekem. - kérem a farkast.

-         Rendben. De te most mit csinálsz?

-         Én lefekszem és zenét hallgatok.

-         Nem így szoktál. - kötözködik Hati.

-         Rennek most pihennie kell, nem tenne jót, ha nekiállnék brutális hangerőn zenét hallgatni. És én így is tudok pihenni. Vita lezárva. Szólj ha felkelt.

Ezzel a leheveredek a kanapéra, fejemre teszem a fejhallgatót és elindítom a lejátszó programot. Szöszölök még egy kicsit a hangbeállításokkal, de sikerül feljebb túrnom a basszust. Ó, igen ez kell most ide!

There’s always something different going wrong

The path I walk in the wrong direction

There’s always someone fucking hanging on

Can anybody help me make things better?

Jeges érintés borzol végig: Hati! Kinyitom a szemem és a hajnali derengésben a farkast látom a kanapé mellett állni. Mikor visszanyerem a hallásom, megkérdem:

-         Felébredt?

-         Igen és téged keres.

-         Megyek.

Valóban, mikor belépek a szobába és felkapcsolom a villanyt Ren épp ülőhelyzetbe tornássza magát.

-         Na, hogy vagy?

-         Jobban. - és kelne felfelé.

-         Ez nem jelenti azt, hogy már felkelhetsz. Maradj csak ott ahol vagy!

-         Nincs semmi bajom! Nyugodtan… - na igen az a fránya köhögés, és még jól van, mi?

-         Nem értettem kristálytisztán, mit is kezdtél el mondani? - igyekszem minél több gúnyt csempészni a hangomba.

-         Felejtsük el.

-         Én is úgy gondolom. Nincs szükséged valamire?

-         Kérek egy korty vizet. - segítek neki inni.

-         Nem kellene valamit enned?

-         Nem.

-         Te tudod. Ha kell valami, csak üvölts, a nappaliban vagyok. - ezzel indulnék kifelé.

-         Nem jönnél inkább be ide? Alig van hangom a beszédhez is… - ebben van valami.

-         Rendben. - majd kinn összeszedem a párnát, a takarót és a laptopot, és visszaköltözöm a szobába. A ágytól pár lépésre letáborozok. - Próbálj aludni még egy kicsit.

-         Nem vagyok álmos. Fel akarok kelni!

-         Ne hisztizz! Nem tudsz megállni a lábadon.

-         Pihenj Ren mester. Szükséged lesz az erődre, ha végre találkozunk Dariussal és csapatával. - még Bason is tudja mi a legjobb ennek a makacs tuskónak, de váltig azt hangoztatja, hogy jól van.

-         Na, mérjük csak meg a lázadat, amúgy, még az őrszellemednek is több esze van, mint neked. - erre nagyon csúnyán néz rám. - Hiába meregeted a szemed, akkor is így van. - és, szokás szerint nekem van igazam, még mindig 38 fölött van a láza.

-         Ugye nem akarod a vizes törölközőket hozni? - kérdi gyanakvón. Emlékszik rá? Azt hittem, hogy totál ki van ütve…

-         Nem, annyira azért nem rossz a helyzet. Ha szerencséd van elég lesz a gyógyszer. - vigasztalom. 

-         Biztos?

-         Ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha már jobban vagy. Ne köss bele mindenbe! - egyszerűen kiakasztó ez a lökött.

Miután beleimádkoztam a két Rubophent végre visszatérek a zenehallgatáshoz. De csak nem nyugszik:

-         Átállítanád úgy, hogy én is halljam? - meglepetten nézek rá.

-         Nem hinném, hogy ez a te zenei ízlésednek megfelel, de legyen. - kivadászom a CD-t és a sarokban lévõ hifihez viszem. Némi ügyködés után végre normális hangerővel feldübörög a zene.

Once more I'll say goodbye to you

feelings happen, but we don't really know why

if it's supposed to be like this

why do most of us ignore the chance to miss

oh yeah

Torn apart of the seams and my dreams turn to tears

I'm not feeling this situation

run away try to find a safe place you can hide

the best place to be when you're feeling like

Ren elég érdekes arcot vág, mikor meghallja a zenét.

-         Én mondtam, hogy nem fog tetszeni.

-         De még mindig jobb mint Yoh legendásan rémes zenéi. Az őrületbe tud vele kergetni.

-         Na ja. Én is hallottam már néhány érdekes számot nála… - soha az életben még egyszer!

Ennyiben maradunk. A sámán fekszik és pihen, én meg fellépek a netre és megnézem apa írt-e e-mailt. Ez az egyetlen kommunikációs mód ami működik. És igen, újabb kacagtató jelentést kaptam ezúttal New Yorkból. Igyekszem halkan vihogni, de nem megy. Hihetetlen stílusa van!

-         Mi az ami ennyire vicces? - kérdi Ren.

-         Semmi, csak apum írt e-mailt, azon nevetek. Bocs, próbálom halkan!

Nem reagál semmit, én pedig netezek tovább…