I. fejezet.

-Lélekrablók- mondta Miroku majd Inuyashara nézet

-Kikyo- mondta Inuyasha majd egy kis idő után, folytatta-, mehetünk tovább?

-Igen- mondta mindenki

Hamarosan egy erdő melletti tisztásra értek, és úgy döntöttek, hogy letáboroznak. Este 11 óra fele járt már és Inuyasha és Kagome kivételével már mindenki aludt. Inuyasha egy kicsit távolabb egy fának dőlve nézte a csillagokat. Kagome pedig a tűz mellet ült ,, Ezt nem értem miért nem ment oda Kikyohoz. Megyek és megkérdezem tőle.” Azzal felállt és oda ment Inuyashahoz és leült mellé.

-Szia-

-Szia-

-Kérdezhetek valamit?-

-Persze-majd egymásra néztek, de Kagome a csillagok felé kapta a fejét.

-Ma, mikor Kikyo lélekrablóit láttuk, miért nem mentél oda hozzá?-

-Nem voltam rá kíváncsi, hiszen már nem is szeret és én se őt.-

-Nem???- kérdezte Kagome döbbenten

-Nem- majd újra találkozott tekintetük, mikor Kagome reszketni kezdet.

-Fázol?-

-Egy kicsit- vallotta be Kagome- jobb, ha most vissza megyek- majd indult volna vissza de Inuyasha elkapta a karját és vissza húzta maga mellé, és magához ölelte hogy a  lány ne fázzon (na jó nem csak ezért).

-Maradj még- kérlelte a fiú

-Rendben maradok.-

Még egy pár percig így ültek majd Inuyasha megtörte a csendet.

-Kagome…-kezdte

-Igen?-

-Már egy jó ideje nem szeretem Kikyot, mert rájöttem, hogy valójában téged szeretlek.- mondta Inuyasha, majd Kagome felnézet a fiúra.

-De ez nem igaz te mindig is Kikyot fogod szeretni, nem engem.- Majd felállt és indult vissza a helyére, de Inuyasha előtte termet, és magához húzta a lányt és megcsókolta, Kagome nem is ellenkezet.

- Most már hiszel nekem? Én téged szeretlek Kagome és nem Kikyot.-

Majd a lány újra megcsókolta a hanyout.- Én is szeretlek

Visszamentek oda, ahol eddig voltak és egymás karjaiban aludtak el.

Másnap Kagoméék keltek először így a többiek nem látták őket, de persze Kagome Sangonak, és Inuyasha meg Mirokunak mondott el mindent.

Két héttel később Újhold volt. Kagome és Inuyasha egy barlangban húzódtak meg. Miroku és a többiek egy közeli faluban voltak, démon irtani. Kagome a falnak dőlve a tűz mellet ült, de még így is reszketett, mikor Inuyasha ezt észrevette oda ment a lányhoz és átölelte.

-Fázol még?-

-Nem, köszönöm.- mosolygott a fiúra, aki rögtön megcsókolta. Inuyasha már a lány nyakát csókolgatta, majd levette a felsejét.

-Várj Inuyasha ez egy kicsit gyors nekem-

-Bocs, persze igazad van.- mondta a fiú majd átölelte szerelmét.

De ekkor a lány újra megcsókolta a fiút és levette a felsőjét, majd ez kis mosollyal azt mondta:

-Meggondoltam magam.- majd ismét megcsókolta Inuyashát. És itt már tényleg nem volt megállás. Lekerültek a ruhák és hajnalban a kimerültségtől már mélyen aludtak egymás karjaiban.

-Mit gondolsz, hogy érezték magukat az este Inuyashaék- kérdezte Miroku mosollyal az arcán Miroku, mikor már majd nem odaértek a barlanghoz, ahol Kagomééket hagyták

-Jajj szerzetes te  mindig csak arra tudsz gondolni-, mondta Sango aki csak ezek után látta meg Inuyashaékat akik meztelenül feküdtek egy más mellett (persze bevoltak  takarva). Mindegyiküknek leesett az álljuk. De pár pillanat múlva Inuyasha felkelt.

- Oooooh- mondta kicsit pipacs vörösen- ti mit kerestek itt?- erre a mostanra már Kagome is felkelt.

-Öööö… Értetek jöttünk, végeztünk a faluban, és gondoltunk jobb, ha siettünk vissza, hogy hamarabb elindulhassunk.- nyögte ki végül Miroku.

-Mi most elmegyünk sétálni, 10 perc és jövünk addig ti öltözetek fel.- mondta Sango majd indult el, és húzta magával a szerzetest is.

Tisztes távolságban, voltak már mikor Miroku megszólalt.

-na végre ez is megtörtént.-

-Ja…-mondta kicsit zavarban

A barlangban

-Most aztán megbombáznak minket a kérdéseikkel-, mondta Kagome mikor már teljesen, felöltöztek.

-Az biztos, főleg Miroku- mondta Inuyasha

- Visszajöttünk.- mondták egyszerre Mirokuék

Majd megreggeliztek és indultak tovább, és ahogy Kagoméék várták Sango és Miroku jól kifaggatták őket.