V. fejezet.

2 hónappal később már nyári szünet volt. Kouta és Rheia épp a gyakorlásból mennek haza.

-Szóval akkor mos kb. 2 hónapig, itt leszel?-

-Aha, de eddig is itt voltam csak délelőtt nem.-

-Tudom, de most legalább többet tudunk gyakorolni és beszélgetni. Nem?-

-De.- mosolygott el a lány ekkor a fiú meglátott egy gyönyörű szép virágot a folyóban lévő kis ,,szigeten”(inkább csak földkiemelkedés). Azonnal odaugrott, és leszakította virágot, és visszament Rheiahoz.

-Tessék ez a tied. - nyújtotta át a virágot.

-Köszönöm. Nagyon szép.-

-De nem olyan szép, mint te.- majd megsimogatta a lány arcát és végül megcsókolta, Rheia sem ellenkezett, ellenkezőleg karjait Kouta nyaka köré fonta, és még ez ment egy ideig majd Rheia megszakította a csókot.

-Ideje haza mennünk-mondta majd ismét megcsókolta a fiút.

-Oké.- majd kézen fogva hazakísérte Rheiat majd ő is hazatért.

-Szia kicsim. - mondta Kagome mikor, meglátta lányát, aki abban a pillanatban lépett.

-Szia. … Apa?- kérdezte, mikor nem érezte a szagát.

-Elment Sesshomaruval egy  faluba. Szegényeket megtámadta egy démon. - mondta Kagome miközben hozott egy ki ennivalót lányának, aki már az asztalnál ült, de ebben a pillanatban felugrott.

-Én is oda megyek melyikben vannak?-

-Nem messze innen, de mostanra már biztos végeztek, és mindjárt haza érnek.-

-Megjöttem.- ekkor lépett be az ajtón Inuyasha.

-Szia - mondta Kagome majd egy gyors csókot, nyomot kedvese arcára.

-Szia, hogy ment a gyakorlás?- kérdezte lányától, aki már evett.

-Jól.-

-Ez milyen virág?- kérdezte Inuyasha

-Nem tudom de szép nem?-

-Az, hol szedted?- kérdezte a lányát.

-Nem szedtem, kaptam-, mondta kissé elpirulva.

-oh... és kitől, ha szabad megtudnom? - kérdzte apja

-Koutatól.- mondta de ezt már csak a konyhába menet.- és ha most megbocsátatok, én megyek aludni. Jó éjt.- majd anyjának majd az apjának nyomott egy puszit, de apjától elvette előtte a virágot és felment a szobájába.

Inyuasha és a Kagome már az ágyban feküdtek, de még nem aludtak.

-Te mit szólsz Inuyasha?-

-Mihez?-

-Mihez, mihez? Tudod te azt jól. Koutahoz és a lányunkhoz?-

-Nem is tudom nem túl fiatalok még egy kicsit?-

-Én is 15 voltam mikor beléd szeretem, de ne zavartasd magad.-

-Tudom, igazad van.-

-Tudom hogy semmi kifogásod ellene… látom feléledt benned az apai ösztön-, mosolyogta Kagome

-Mi?-

-Csak véded a lányodat, de ok nélkül.-

-Oh értem.- folytatta- de, el ne mond senkinek!-

-Majd meglátom.-

-Kagome!!!!-

-Jó jó ígérem. - majd megcsókolta szerelmét. És végül elaludtak.

Rheia épp Koutara gondolt mikor elaludt. Álmában épp egy nagy családi összejövetelen volt. Ott volt mindenki még Nagyanyja, dédnagyapja és Souta is, amit nem nagyon értett, de nem érdekelte, mert akkor épp Koutaval volt. Mindenki boldog volt. De hamarosan megtört a boldogság mert megjelent Naraku. Fél óra leforgása alatt megölte Narakut, ám csak ekkor tűnt fel neki, hogy mindenki halott. Keserves sírásba kezdett. És csak egyre csak azt mondogatta, hogy,, Nem, nem nem nem…” végül már kiáltotta. Mikor hirtelen felkelt. És szüleit és kisöccsét látta meg.

- Rheia mi történt?- kérdezte apja, de lánya csak sírva borult anyja ölébe, és csak azt mondogatta, hogy ,, Megölt mindenkit. Még nagypapáékat is. Mindenkit. Megölt mindenkit.”

-Kicsim csak egy rossz álom volt, minden rendben van.- nyugtatta Kagome.

-Nem nincs rendben. Olyan volt mintha tényleg megtörtén volna, éreztem minden mozdulatod, minden megszerzett sebet, a fájdalmat, amikor láttalak titeket holtan. Az erőt, amit nagypapa hagyott rám. Mindent.- mondta szinte sírva.

-Anya, mi baja van Rheinak? Miért sír?- mondta könnyes szemmel a kis Inuyasha.

-Semmi kicsim csak egy rossz álom. Gyere, lefektetlek és mondok egy mesét. Jó?- ekkor Kagome s a kis Inuyasha elhagyták a szobát.

-Kérsz valamit? - kérdezte lánya mellé ülve Inyuasha.

-Igen a kardomat. És légy szíves gyere gyakorolni, de mivel tudom, azt mondod, nem megyek egyedül…- majd felkelt felvette kardját, bement a fürdőbe átöltözött és ment kifele.

-Rheia gyere vissza! - kiabálta utána Inuyasha, de mikor lánya nem reagált rá, felszaladt Kagoméhez elmondta hogy mit mondott a lányuk, és hogy elment.

-Akkor menj utána, s mond meg neki, hogy jöjjön haza, majd holnap gyakoroltok, de mivel tudom, hogy azt fogja mondani, hogy nem, mond meg neki, ha nem jönn haza egy hétig hozzám se szóljon.- mondta Kagome és megcsókolta szerelmét- és siessetek haza.

-Oké-monda majd indult volna de, visszafordult- kérlek vigyázz magatokra – majd szorosan megölelte szerelmét.

-Rendben. -majd indult is. Hamarosan meg is találta Rheiat, aki épp egy piti démont gyűrt le.

-Ez sem volt jó. -mondta magának, és még azt sem vette észre, hogy apja megérkezett. Már indult volna tovább mikor, apja elkapta a kezét.

-Gyere haza, majd holnap gyakorolunk, ígérem, és ha akarod minden nap, de most gyere. -majd húzta volna tovább, de lánya nem mozdult.

-Nem-mondta határozottan.

-Anyád tudta hogy ezt mondod, ezért azt mondta mondjam meg neked ha nem jössz haza velem, egy hétig nem  fog veled szóba állni. Úgyhogy gyere.-mondta kissé mosolyogva.

-Nem baj egy hetet kibírok, de most megyek tovább. Szia. Egy hét múlva haza megyek.- mondta, majd kikapta apja kezéből a kezét és elindult egy irányba.

- de apja utána futott és elélépett

-Ez nem kérés volt, hanem parancs. Érted?- mondta komolyan.

-Igen, de akkor se megyek haza, meg kell tudnom hogyan irányítsam az erőmet, mielőtt még késő lesz.-mondta  miközben elment apja mellett.

-Gyere haza kérlek utána gyakorolunk, de Kagome bele örül ha nem jössz haza…és én is. Kérlek…- mondta miközben átölelte lányát, és a lány is őt.

-Szeretlek apa, de nem …-mondta kissé elhaló hangon- nem hagyhatom hogy valami bajotok essen.-mondta sírva.

-Kérlek gyere haza.-mondta majd lánya szemébe nézett.

-Oké-majd szorosan átölelte apját.

-Gyere majd viszlek- mondta mivel látta lánya szemében a fáradtságot.

-Oké- majd felkapta lányát és indultak is haza, - képzelt legyőztem ma este 5 démont, igaz elég pitik voltak, de legalább, nem rontják többet a levegőt.

- Ügyes vagy büszke vagyok rád- pár perc múlva haza értek, de addigra már Rheia aludt is, Inuyasha bevitte lányát az ágyára betakarta, majd adott egy puszit a homlokára, azután ő is ment aludni. Kagome már az ágyban feküdt, de még nem aludt csak a szeme volt csukva.

-Az ágyában alszik, de ez az álom nagyon felzaklatta, de ami a legrosszabb komolyan is veszi.- mondta, miközben becsukta az ajtót.

-Szerinted mit tegyünk?- mondta még mindig becsukott szemmel.

-Nem tudom, holnap beszélek Sesshomaruval- mondta miközben lefeküdt Kagome mellé.

Kagome szorosan odabújt Inuyashahoz, aki szorosan magához húzta.