Inuyasha lánya VI.
Trisandra 2006.11.02. 20:46
A hatodik fejezet
VI. fejezet
Rheia ismét ugyan azt álmodta, mikor felriadt, éppen akkor lépek be szülei.
Már reggel volt de mégis úgy érezte, mintha még mindig éjjel lett volna, de nem a kinti sötétség miatt, hanem, amiatt amit belül érzett, a fájdalmat, az elkeseretséget, a dühöt…dühöt Naraku iránt, de leginkább önmaga iránt, mert nem tudta megmenteni szeretteit. Gondolataiból anyja zökkentette ki.
-Rheia jól vagy?- kérdezte
-Igen… most átmegyek a másik világba, szeretnék venni egy forró fürdőd- majd felállt, kiment a fürdőbe felöltözött, de közben elmerült gondolataiban, hamarosan kész lett. Indult is a konyha mellett elmenve, kisöccse szólította meg
-Nővérkém jössz játszani?- de nővére csak ment észre sem vette hogy öccse hozzá szólt.
-Anya. Mi baja a nővérkémnek? Nem szeret már engem?- kérdezte könnyekkel teli szemmel.
-Dehogy is kicsim Rheia nagyon szeret téged, csak mostanában nagyon nehéz neki, és, majd ha már jobban lesz újra sokat fog játszani veled.-mondta és átölelte fiát.
- Rendben, hiszek neked- mondta – anyu te játszol velem?
-Persze, de előtte segíts befejezni az ebédet.
-oké-majd folytatta- Apu, hol van?-
-Elment Sesshomaruhoz.-
Sesshomaru és Inuyasha
-Szia-
-Szia, öccsi.- mondta majd észre, vette, hogy inuyasha aggódik valamiért- Mi a baj?-
-Rheia, azt álmodta, hogy mindenki meghalt, és 2x is. A legrosszabb, az hogy az álmát komolyan is veszi, mintha a jövőt látná.-
-Ami nem kizárt.-
-Mi? De hogy?- kérdezte idegesen Inuyasha
-Lehet hogy ez is egy erő.-mondta halál nyugodtan.-mármint a jövőbe láttás.
-Aha, de ez azt jelenti hogy mindenki meghall, csak Rheia nem?-
-Most még igen- mondta- de, ez nem jelenti, azt hogy Rheia ne tudjon változtatni rajta.
-De hogy?-
-Nem tudom, ennek neki kell rájönnie.-
-Hogyan? – kérdezte Rheia aki épp most ért oda
-Te hallgatóztál?- kérdezte Inuyasha-
-Nem a kútnál voltam mikor meghallottalak titeket és követtem a hangokat amik ide vezetek, és közben hallottam a beszélgetéseteket.-
-Ez egy újabb erő?- kérdezte Inyuasha
-Biztosan- válaszolta Sesshomaru- apának mindig nagyon jó volt a hallása.
-Nos hogy, hogy változtassam meg a jövőt?-
-Ha halottad a beszélgetésünket, akkor azt is tudod, hogy nem tudom, erre neked kell rájönnöd, sajnálom de, én ebben nem tudok segítni,…..az egyetlen, aki tudna az a nagyapád, de…-
-…ő már nem él- fejezte be a mondatot Rheia.
-Igen- mondta Inuyasha.
- Átmegyek a másik világba, gondolkodok egy kicsit.-
-Rendben.-
-Ebédre jövök, mond meg anyának.- majd el is tűnt.
- Sesshomaru nem jössz át hozzánk ebédelni, Rinnel és Yakennel?- kérdezte Inyuasha
-Persze, megyek és szólok Rinéknek.- mondta
-Oké akkor ebédnél találkozunk.- mondta Inuyasha majd haza indult.
A másik világban,
Rheia éppen egy forró fürdőben fekszik és gondolkodik
,, Hogy védjem meg őket. Nem tudom, hogy használjam az erőmet, és ha igaz az álmom, akkor nagy veszélyben van mindenki. Mindenki, akit szeretek., Jaj csak tudnám használni azt a fene nagy erőt, vagyis inkább erőket.”
-Jaj nagypapa, miért nem segítesz nekem?- mondta, és becsukta a szemeit.
-Rheia, kérésed számodra parancs.- szolalt meg egy hang a fejében
,,-Nagypapa?-kérdezte a fejében Rheia
-Igen én vagyok az, és segíteni jöttem- mondta Inutaisho, miközben már nagyapja képe is megjelent előtte.
-De ez hogy lehet?- kérdezte értetlenül. Nagyapja ugyan úgy nézet ki, mint mikor meghalt.
-Ha ekkora felelősséget ruháztam rád, legalább hadd segítsek.-mondta kis mosollyal miközben közelebb ment unokájához.
-Aha, szóval mit kell tennem?- kezdte komoly hangon
-Először is mesélj, milyen az életed?- majd hirtelen ott termett egy pad, amire leültette Rheiat, akin egy gyönyörű szép kimonó volt, piros színű, egyszerű de mégis gyönyörű.
-De erre nincs időnk, meg kell mondanod, hogyan használjam az erőmet. Hogy ne haljon meg bárki is.-
-Míg itt eltelik 1 óra a valóságban 1 perc.-
-Aha, de miért meséljek az életemről? Nem látsz engem, apát és Sesshomarut?
-De, de szeretnék beszélgetni az unokámmal, tudod a szívedbe, nem láttok be.- mondta, miközben megfogta Rheia kezét. Rheia ez picit meglepődött. Majd szorosan átölelte nagyapját.
-Jajj. nagypapa nagyon félek, de nem a haláltól, hanem attól hogy elveszítem azokat, akiket szeretek apát, anyát, Inut, Sesshomarut a barátainkat és …-mondta de, itt megcsuklot a hangja ezért Inutaisho fejezte be helyette.
-..és Koutat, a szerelmedet igaz.-
-Igen-mondta kissé elpirulva, eddig még senkivel se beszélgetett Kouta iránti érzelmeiről, még anyjának sem.-de honnan?
-Ezt még a vak is láttja.-mondta gúnyos mosollyal.- Most mennem kell, nem kaptam sok időt a fentiektől, de ha szükséged van rám, csak csukd be a szemed és hívj, ott termek.-
-Rendben- mondta miközben felálltak
-Ja és mond meg apádnak és Sesshomarunak hogy büszke vagyok rájuk és Izayoi is.
-Szia- mondta a már alig látható nagyapjának”.
Majd kinyitotta a szemét.
-Az istenit- kiugrott a kádból gyorsan megtörölközött felölözött és futott vissza a középkori Japánba. Mikor átért akkor kezdték el az ebédet Kagoméék.
-Szia Rheia jobban vagy? – kérdezte Kagome.
-Beszéltem nagypapával-
-Nem nincsen-, mondta Inuyasha Kagomének.
-Nem képzelődte apa. Beszéltem vele, és nem is hallucináltam. Vele beszéltem. Segíteni fog nekem. Kérlek, higgyetek nekem.-
-Én hiszek neked nővérkém. Én is beszéltem nagypapával 3 hónapja, s azt mondta, hogy ne menjek el veletek gyógynövényt gyűjteni, mert mesebesülők, mert ti harcolni fogtok, de azt mondta, hogy ne szóljak senkink, de remélem nem fog megharagudni, amiért elmondtam.- szólt közbe a kis Inyuasha
-Biztos nem fog, és kösz hogy segítettél, Öcsi.- mondta majd apjára nézet
-És mit mondott neked?-kérdezte Sesshomaru.
|