VII. fejezet

-Rheia jól vagy?- futott oda Kagome lányához, mivel már a pajzs nem állt fenn

-Igen, persze- de ekkor össze esett, Kouta még idejében elkapta.

-Rheia, Rheia ébredj fel hallod…-hallotta a szavakat de aztán minden sötét lett. Mikor felébredt anyja ült mellette fényes nappal volt.

-Anya mi történt?- kérdezte

-Elájultál, ma van a 6. napja hogy alszol. Képzeld Kouta végig itt ült melletted, most tudtam csak leparancsolni, hogy egyen valamit. Hogy érzed magad?- kérdezte gyorsan.

-Baromira fáradtan és fáj minden porcikám.

-Akkor pihenj. Szólok a többieknek hogy jól vagy tudod már mindenki izgult érted.- mondta majd megölelte lányát.- Kérlek többet ne ijessz ránk, -mondta könnyes szemmel.

-Sajnálom anya, és hidd el megpróbálok engedelmeskedni- mondta Rheia

-Rendben na megyek- és egy puszit nyomot lánya arcára.

Kagome lement és gyorsan elújságolta a hírt mindenkinek, Kouta egyből felszaladt Rheiahoz.

-Rheia, minden rendben?- kérdezte miközben megölelte szerelmét.

-Igen jól vagyok, és te?- kérdezte, ekkor már Kouta az ágy szélén ült.

-Már teljesen.- mondta majd megcsókolta a lányt.- Ez volt az új erőd?- kérdezte pár perc elteltével.

-Az egyik igen, de ez semmi sem volt ahhoz képest amit az álmomban, …a jövőben használtam.- mondta

-Értem. Nem vagy éhes?- kérdezte, hogy gyorsan elterelje a lány gondolatait, mivel látta hogy elszomorodott.

- De nagyon- mosolyodott el a lány.

-Akkor szólok Kagomének- majd indult volna le de Rheia elkapta a kezét.

-Várj maradj még egy kicsit. – majd magához húzta Koutat, mivel itt már felült, majd egymás szemébe néztek, de Rheia még annyira gyenge volt hogy alig bírta nyitva tartani a szemét, Amit Kouta is meglátott.

-Nem pihensz még egy kicsit, és nehogy azt mond hogy semmi bajod mert  látom hogy alig bírod nyitva tartani a szemed. –mondta majd felállt  hogy szerelme lefeküdhessen aki, így is tett.

-Ide feküdnél mellém?- kérdezte

Kouta válaszként felült Rheia mellé aki neki dőlt. Rheia pár perc múlva aludt is ahogy Kouta is.

-Rheia hogy van? – kérdezte Inuyasha aki most ért vissza, Sesshomaruval, mert Naraku csatlósai megint egy falura támadtak, ami mostanában nagyon sűrű lett.

-Felkelt, Koutaval van fent, elaludtak.- mondta Kagome, de csak ekkor vette észre hogy Inuyasha karja megsérült, és egy kicsit megijedt, ami kiült az arcára, de még mielőtt megszólalt volna, Inuyasha szólalt meg.

-Nem súlyos ne ijedj meg, látnád az ellenfelet- mondta kis büszke mosollyal, de ekkor Kagomének könnyes lett a szeme.

-Mi a baj?- siettet oda kedveséhez.

-Nem vagy vicces súlyosabban is megsérülhettél volna- majd szorosan megölelte Inuyashát.

-Jaj, ne sírj nekem ilyen hülyeségen- mondta, és szorosan megölelte Kagomét.

-Mi az hogy hülyeség? Akár meg is halhatsz, és akkor mi lesz velem, és a gyerekekkel?- nézet mostanra már dühösen Inuyashara.

-Jaj nem úgy gondoltam, kérlek bocsáss meg hogy megint hülyeséget mondtam.- mondta majd megcsókolta Kagomét.

-Oké, de most gyere le kezelem a kezed.- majd bementek a konyhába, leültek a székre. És Kagome elkezdte tisztítani a sebet. Inyuasha egy kicsit felszisszent.

-Megérdemled, állandóan rám ijesztesz.- mondta Kagome.

-Tudom, és sajnálom- mondta Inyuasha majd  szerelmét bámulta miközben ő már csak az utolsó simításokat végezte.

-Na kész is van. –mondta majd fel is állt volna ha Inuyasha nem kapja el a kezét és húzza vissza hogy megcsókolja.

-Nagyon szép vagy, sőt nem is szép hanem gyönyörű.- mondta Inyuasha miközben szerelme szemébe nézett.

-Köszönöm.- pirult el Kagome, majd megcsókolta Inuyashát.- De most menjük aludni, én már hulla fáradt vagyok és te is , látom a szemeden.- mondta majd felállt. És húzta magával Inuyashát is. Még gyorsan benéztek a kis Inuyashahoz aki szuszogva alszik, aztán Rheiahoz , vagyis mondani akarom hogy Rheiaékhoz akik még mindig  úgy alszanak ahogy eddig, tehát mint a bunda. Mikor Kagome lassan becsukta az ajtót, suttogva mondta nehogy felébredjenek.

-De szépek együtt nem?- kérdezte, miközben Inuyashaval már a szobájukban voltak.

-De igazad van, de Rheia biztos jól van?- kérdezte aggódva Inuyasha

-Nem tudom, nagyon ki van merülve, ez a támadás nagyon sokat kivesz belőle, és lehet hogy egy nagyobba talán bele is hallhat…-mondta de a végét már könnyekkel ,,fűszerezve”.

-Kagome, ne sírj minden rendben lesz, Rheia erős lány, és ezentúl úgyse fogom hagyni hogy Naraku ellen harcoljon.- ezen Kagome egy kicsit kacagott.

-Most meg mi van?- kérdezte Kagomét  aki mostanra már nevet is és sír is egyszerre.

-Azt hiszed meg tudod neki tiltani, ugyan olyan mint te.-

-Kitalálunk valamit, de gyere aludjunk,- majd lefeküdtek. Kagome szorosan hozzá bújt Inuyashahoz, és pár perc múlva aludt is, de Inuyasha nem tudott, azon gondolkodott hogyan védje meg Rheiat, Inuyashát, Kagomét, és persze a többieket, de nem jutott semmire, míg végül ő is elaludt. Álmában apja jelent meg.

-Szerbusz fiam.- mondta Inutaisho.

-Apa?- kérdezte Inyuasha.

-Igen.- mondta egy kicsit elmosolyodott- majd folytatta.- Mi aggaszt?

-Az hogy hogyan védjem meg a családomat Narakutól?-

-Ezt bízd csak Rheiara- mondta Inutaisho.

-De legutóbb is majdnem belehalt, nem engedem hogy még egyszer ki álljon Naraku vagy a fia ellen.- mondta határozottan Inuyasha

-Nyugodj meg Rheia nem fog bele halni, sőt még egy nagyobb támadásra is képes.-

-Mi?? Na nem, már ebbe is majdnem belehalt, annyi energiát vett igénybe, és akkor még ennél is nagyobbat akarsz vele megcsináltatni?- mondta szinte már kiabálva.

-Emlékszel az álmára?- kérdezte

-Igen, de ez most hogy jön ide?-

-Ha nem tanulja meg minél hamarabb használni az erejét, mind meghaltok, ezért küldtek engem hogy segítsek neki, igaz egy kicsit drasztikus, ilyen gyorsan megtanítani, de nincs más esély.-

-Már hogyne lenne, majd én megölöm Narakut.- mondta dühösen apjának- addig  meg Rheiat átküldöm a másik világba.-

-Inyuasha, Rheia úgyse fog átmenni, és ha valahogy átcsalogatnád, és rávennéd hogy ott maradjon, akkor mind meghaltok.- mondta a fiának.

-De akkor mit tegyek.?- kérdezte Inuyasha

-Hagyd rám a dolgot, tudom mit teszek.-

-Egy kérdés.-

-Igen?-

-Ahhoz hogy Rheia ereje teljesen kibontakozzon, meg kell halnia valakinek?- kérdezte kissé szomorúan Inuyasha, félve a választól.

-Sajnos igen- mondta halkan fiának.

-Értem-mondta- Tudod ki lesz az?-

-Nem, de ha tudnám se mondanám meg, de nekem most mennem kell, de előtte szeretnék mondani valamit, Jó feleséget választottál, a gyerekeid is csodálatosak, nagyon büszkék vagyunk rád Izayoival, és persze Sesshoumarora is. Vigyázz magadra, Fiam.-

-Kösz, Apa, és Üdvözlöm anyát.-

-Átadom, viszlát- majd eltűnt, Inyuasha pedig kinyitotta szemét, egyből Kagomét pillantotta meg maga mellett, aki még mindig aludt.

,, Ki lesz az.? Jajj… mennyi rossz vár még ránk.”

-Jó reggelt, Inyuasha- szólalt meg Kagome.

-Neked is szerelmem.- mondta Inyuasha majd megcsókolta Kagomét.

-Jót aludtál?-

-Igen, persze- mondta, és úgy döntött nem árulja el Kagomének, és senkinek hogy mit álmodott- Képzeld, gyönyörű szépet álmodtam.

-Oh, és mit ha szabad tudnom?- és utána megcsókolta Inuyashát

-Azt hogy, te meg én egy gyönyörű helyen vagyunk, és ott…- És itt Kagome fölé hajolt, és megcsókolta.

-Tetszik az álmod, nagyon is.- mosolyogta majd megcsókolta Inuyashát.

-Anya, éhes vagyok.- hallatszott a kis Inyuasha hangja az ajtó mögül.

-Menj le kicsim, 2 perc és lent vagyok.- mondta Kagome fiának -Majd máskor folytatjuk- súgta Inuyasha fülébe. Majd egy gyors csókot nyomot neki, majd felállt volna, de Inyuasha vissza húzta.

-Ígéred?- kérdezte Inyuasha.

-Igen, de menjünk, mert Rheianak is kell csinálnom kell valamit, na meg persze Koutanak.-

-Rendben- majd felkeltek gyorsan felöltöztek, és lementek a konyhába megreggeliztek. Rheia és Kouta még mindig a szobában voltak.

   Kouta már fent volt, és Rheiat nézte aki a karjaiban alszik, ám hamarosan ő is felébredt.

-Szia- köszöntette Kouta.

-Jó reggelt, hogy aludtál?- kérdezte a fiút.

-Jobban nem is lehetet volna.- majd megcsókolta Rheiat.

-Anyuék fent vannak már? Nem tudod?- kérdezte Rheia

-Fent vannak, pár perce mentek le reggelizni, ha sietünk még elkaphatjuk a reggeli végét.

-Hát akkor mire várunk, már nagyon éhes vagyok.-

-Lemegyek, addig te nyugodtan felöltözhetsz.- mondta majd még gyorsan megcsókolta és lement.

   -Jó reggelt- köszöntötte Inuyashaékat.

-Neked is. Rheia?- kérdezte gyorsan Inuyasha.

 -Jól van. Mindjárt lejön.-

-Akkor jól van.- nyugodott meg Inuyasha.

-Jó reggelt.- mondta Rheia aki épp most ért le.

-Jó reggelt- mondta mindenki kivéve Kouta aki már köszöntötte kedvesét

-Szia nővérkém. Játszol ma velem?- szaladt oda hozzá, a kis Inuyasha

-Persze.- mondta mosolyogva Rheia.- Csak előtte eszek.

-Oké- mondta kis öccse

-Rheia mit kérsz reggelire?- kérdezte Kagome

-Nem is tudom…mindegy csak laktató legyen.- mondta végül.

-Rántotta jó lesz?-

-Tökéletes.- mondta mosolyogva miközben leült szokásos helyére, apja mellé.

Hamarosan megreggeliztek, Kouta hazament szüleihez és a kis húgához ( aki 4 éves és Mei-nek hívják). Rheia és Inuyasha játszottak ( bújócskáztak, fogócskáztak, stb.…). egész nap öccsével játszott 5 óra körül abba hagyták.

-Jajj Inyuasha hagyjuk abba, kifárasztottál, majd holnap folytatjuk.-

-Oké de holnap megint te leszel a fogó-

-Rendben.- majd elkezdte csikizni öccsét, aki vissza csikizet, így elvoltak, mikor meg jött Sesshomaru.