Inuyasha lánya XIV.
Trisandra 2006.12.03. 18:45
A tizennegyedik fejezet
XIII. fejezet.
-Rheia telefon.- kiabált fel a lányának Kagome.
-Oké. Kösz.- kiabált le Rheia
-Nem értem, ma szinte egész nap a telefonon lógott egyszer ez máskor az hívja.- mondta Inyuasha
-Legalább elfoglalja magát, most hogy már nem jár át olyan mint egy normális diáklány.- mondta Kagome, egy kicsit szomorkásan.
-Az igaz.- mondta Inyuasha- szóval ha nem esel bele a kútba neked is ilyen életed lehetet volna?-
-Talán. Miért?-
-Sajnálod hogy másként alakult?-
-Nem hogy kérdezhetsz ilyet?-
-Nem tudom.- mondta Inyuasha majd szégyellve magát maga elé nézet. majd Kagome oda ment Inuyashahoz és a szemébe nézet.
-Veled vagyok, szeretjük egymást, van két szép egészséges gyerekünk, és remek barátaink, ennél jobbat el se tudnák képzelni.- mosolyogta Kagome, Inuyasha pedig egyből megcsókolta.
-Szeretlek-
-Én is-
-Szia itt Gayame-
-Szia. Mi újság?-
-Semmi különös, csak azt szeretném megkérdezni hogy tudnál- e nekem segíteni, az algebrában?-
-Persze gyere át.-
-Oké és kösz akkor nem soká ott vagyok.-
-Rendben, szia.- mondta Rheia majd lesietett szüleihez.
-Anya-
-Igen?-
-Remélem nem gond Gayame nem soká itt lesz segítek neki az algebrában.-
-Oké-
-Te hova pakolsz?-
-Viszek át egy két dolgot a kis Sangonak.- (ő Sango és Miroku lánya)
-Oh, oké üdvözlöm őket.-
-Rendben átadom.- majd Rheia felment a szobájában, Gayaméval egész éjjel matekoztak.
Másnap az Iskolában (történelem óra előtt)
-Kösz Rheia a segítséget nélküled tuti nem sikerülhetett volna.-
-Oh semmiség. Örülök hogy nem volt hiába az éjszakai tanulás- ezen nevetek egy kicsit majd megjött a tanár.
-Sziasztok gyerekek.- mondta kissé kómásan.
-Most olyan fura nem?- kérdezte egyik osztálytársa Rheiat.
-De-
-Most egy kicsit vissza megyünk a középkori Japán történelméhez, de inkább annak mondáihoz.- ezen mindenki meglepődött, mert a tanár általában csak az unalmas tényeket meséli el, de most mesélni akar a középkori Japán azon formájáról amiről szinte mindenki azt hisz hogy mese. Aztán elkezdte mondani hogy egyesek szerint éltek démonok és emberek akkor.
-Úgy 500 évvel ezelőtt élt egy nagy hatalmú hanyou. Ki tudja mi az a hanyou?-
-Olyan aki félig démon és félig ember- válaszolt Rheia-
-Igen pontosan, hallottál már erről a mondáról?-
-Attól függ hogy hívják azt a hanyout-
-Ezt a gonosz hanyout Narakunak hívták- erre a névre Rheia vére megfagyott az ereiben- ahogy látom hallottál. El akarod mesélni?-
-Nem, mondja csak.-
-Rendben, ez a lény születésétől fogva ember volt egy bandita, de súlyosan megsérült, még járni sem tudott, egy nagyhatalmú miko vagy más néven papnő gondozta Onigumot, ez volt az emberi neve. A papnőt Kikyonak hívták. Onigumo beleszeretett Kikyoba, és hogy újra járni tudjon eladta a lelkét a démonoknak így született meg Naraku.
Kikyo, nem csak egy egyszerű papnő hanem a szent ékkő őrzője volt. Ám Kikyo is szerelmes lett egy Inuyasha nevű hanyouba, és a fiú is belé. Naraku csapdába csalta őket…. -majd mondta mondta tovább a történetet, mind igaz volt. Ekkor elérkezett egy különös ponthoz a jelenhez.- Nos Inyuasha és Kagome lánya élte tovább az életét, mintha mise történt volna. Vagyis inkább mintha normális ember lenne. Ám egy év eltelte után úgy döntött vissza megy a középkori japánba.- mondta a tanár.
-Miért döntött úgy, hisz ahogy mesélt róla csodálatos élete volt nem?- kérdezte az egyik diák.
-Mert rájött hogyan támaszthatja fel szerelmét.- mondta a tanár.
-Hogyan tudo..tudta?- kérdezte Rheia
-Arról nem tudok, erről a mondáról csak ennyit lehet tudni.- mondta a tanár, majd kicsöngettek, mindenki ment ki csak Rheia maradt a helyén, még mindig ledöbbenve.
-Rheia nem jössz?- kérdezte barátnőjét Gayame.
-De persze.- mondta.
Rheia sietet haza, miután elvált barátnőjétől futott ahogy csak a lába bírta.
-Anya!!!- kiabálta Rheia
-Mi az mi történt?- kérdezte ijedten
-Vissza megyek.- mondta határozottan. – Hol van apa?
-A középkorban.. de hogy hogy ilyen hirtelen?- majd Rheia elmesélte, mit halott az órán.
-De ne higgy el mindent amit mondanak az ilyen mondákról, egy csomó úgy ahogy van kitaláció, de van olyan amihez hozzá költenek, ne ringasd magad hiú reményekbe.-
-Anya legalább hagy próbáljam meg.- kérlelte anyját.
-De Ayaméékat ne vonjuk bele, ne kelljen nekik is csalódniuk.- mondta Kagome
-Oké de akkor mit mondunk hova megyünk?-
-Majd azt mondjuk hogy egy családi vakációra holnapután úgyis kezdődik a nyári iskola, betelefonálok hogy beteg lettél te addig pakolj össze.-
-Oké, és kösz – majd felrohant a szobába elpakolt pár holmit és futott is le.
-Indulhatunk?- kérdezte Kagome.
-Persze, csak felhívom Gayamét.-
-Rendben- Rheia gyorsan betárcsázta a számot.
-Szia Gayame itt Rheia.-
-Hello. Mi újság?-
-Nos, most elmegyek egy ideig, holnap suliba se leszek ha azt mondják beteg vagyok akkor ne lepődj meg, csak anya ezt a kifogást találta ki, mert most elutazunk egy ideig apával és anyával, de ha vissza jövünk akkor szólok.-
-Oké. Hova utaztok?-
-Nem messze de most mennem kell szia.- majd letette a kagylót, és indultak anyjával át a középkori japánban.
-Inuyasha ne mozogj, így nem tudom ellátni a sebedet- mondta Sango.
-Jól van na., de segítenem kell a többieknek.- mondta egy fának támaszkodva, miközben a Sesshomaru, Kouga és Miroku Naraku egyik bábjával küzdtek, ami kb. olyan erős volt mint az igazi. Hamarosan Kouga és Miroku is a földre került. Már csak Sesshomaru küzdött, ám Naraku neki lökte egy fához, a végső csapásra készült, a kardját bele akarta döfni Sesshomaruba, de azt egy másik kard hárította.
-Rheia örülök hogy újra látlak- mondta Naraku gúnyosan, mikor meglátta, ki a kard gazdája.
-Én kevésbé - majd egy mozdulattal megölte az újabb bábot (mivel már teljesen uralta az erejét). –na jó és most magyarázzátok el nekem hogy miért nem szóltatok, mikor ez a szemét újra feltűnt?- kérdezte miközben felhúzta nagybátyját.
-Mert…- próbálta menteni a menthetőt Kagome, de nem jutott eszébe semmi.
-Áh, szóval már mindenki tudta csak én nem. Akkor azt mondjátok meg mikor tűnt fel?-
-Kb. 9 hónapja- mondta Inyuasha miközben próbált felállni, ami egy kis segítséggel (Kagome, és Sango) sikerült is.
-Értem-
-De ti mit kerestek itt?- kérdezte Sesshomaru
-Gondoltam meglátogatlak titeket, és ahogy elnézzem, jól tettem- majd odament apjához a karján lévő sebre tette kezét ami kék fény után, teljesen meggyógyult.
-Ezt meg hogy csináltad?- kérdezte Sango.
-Sok energiával, úgy használtam mint a másikat, csak ezt másik célra fordítottam.- mondta mosolyogva.
-Aha- nyugtázta azt Inuyasha, bár Rheia jól tudta hogy nem értenek semmit, de nem is érdekelte.
Szép sorban mindenki sebét begyógyította. Majd haza mentek
-Inut hol hagytátok?- kérdezte Miroku
-Otthon maradt nagymamával.- mondta Rheia.
-Aha, és te meddig maradsz?-
-Otthon holnapig, a középkorban pedig addig, amíg Naraku meg nem hal.- mondta határozottan.- holnap reggel indulok.-
-Mi az hogy te indulsz?- kérdezte Inyuasha
-Úgy hogy megyek megkeresem Narakut, aztán kinyírom, aztán hazamegyek, találkozom Gayaméval, és elmesélek neki egy kitalált storyt, hogy miért léptem le olyan hirtelen.-
-Nem mész egyedül arról ne is álmodj.-
-De igen is egyedül megyek, nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy bárkit is elviszek magammal, és ha már itt tartunk, menjetek át a másik világba mindannyian.-
-Rheia…- kezdte magát felhúzni Inuyasha.
-Semmi Rheia, semmi de. Egyedül megyek és kész akár tetszik akár nem.- mondta Rheia. Majd ment előre. Inuyasha vitatkozott volna tovább, de Kagome, mutatta hogy ne tegye. Így az út további részében csendben ballagtak haza, na jó majdnem csendben, mert Rheia Sangot kérdezgette a kicsiről és a többiekről. Mindenki haza ment lefeküdt. Rheia felment a szobájába, ami úgy nézet ki mint mikor utoljára itt járt. Még a matrac is lent volt a földön össze csavarva amit Kouta aludt volna, ha nem Rheia mellett aludt volna.
Rheia úgy döntött hogy nem gondol a múltra, inkább lefeküdt aludni. Másnap mikorra felkelt már a kész reggeli várta. Mikor befejezte a reggelit, megköszönte felment a szobájába, felkötötte magára a kardját, egy kis háti táskába el tett egy két ruhát, felkapta az íját és a nyilait, majd ment le. Csodálta hogy szülei nincsenek a nappaliban azt hitte hogy majd megpróbálják lebeszélni róla, hogy egyedül menjen.
,,Na mindegy így legalább könnyebb lesz elhúznom.”
Majd kiment a házból és szembe találta magát mindenkivel. Ott volt előtte apja, anyja, Miroku, Sango, Ayame, Kouga és Sesshomaru.
-Rheia döntöttünk, Mi mindannyian veled megyünk, kivéve Sangot, aki a gyerekekre vigyázz. És ha azt mondod nem akkor is veled megyünk.- mondta Kagome
-Hhhuu, .. jól van gyertek de amikor azt mondom hogy menjetek hátrébb, nem csak két lépésre gondoltam hanem kb. 30 méterre. Akkor indulhatunk?-
-Igen- mondta Inyuasha elégedetten.
-Szóval, te vagy Rheia. Nyamvadt egy példány vagy.- mondta egy hang.
-Ki vagy lépj elő- mondta Rheia mikor elővette a kardját.
-Igazad van nagyon bunkó tudok lenni. A Nevem Sayera, és egyben a te végzeted.- majd Rheiara támadott, a kardjaikkal küzdenek, Sayeranak egy sima kardja volt, legalábbis az elején ezt hitték, mert Sayera uralta a tűzet, és hirtelen a kardja körül is lángcsóva jelent meg. Rheia egy kicsit meglepődött, de még megtudta akadályozni azt hogy eltalálja őt.
-Látom a kardod bírja a meleget, de te bírod, majd megnövelte a csóvát, amit Rheiat hátra lökte.
-Rheia jól vagy?- Inuyasha miközben segített felállni lányának.
-Igen persze, de menjetek hátrébb.- mondta Rheia
-Oké.- majd mindannyian arrább mentek, igaz csak odáig ahonnan még jól látták.
-Mi az kicsike azt hiszed hogy legyőzhetsz engem?- majd maga felemelte maga mellet a kezeit, és ezzel egy időben több nagyobb méretű kő emelkedett, majd egy irányzott mozdulattal Rheia felé küldte őket. Sikeresen ugrót el előlük ám egyszer elveszette az egyen súlyát, és elesett épp egy jó nagy darab kő közeledett felé, amikor valaki odaugrott, és elrántott. Rheia sajnos eszméletét vesztette. Mindenki felé sietet. Kivéve persze megmentőjét aki Sayera-val kezdett el harcolni
|