IX. fejezet: Szemtől szembe

8 év múlva:

Sem Minako, sem Haro nem felejtette el azt a napot, amikor találkoztak. Még nyolc év múlva sem, amikor mindkettejük kiképzése véget ért. Immár mindketten felnőttek. Inuyasha és Naraku is tudta, hogy közeledik a végső küzdelem napja. Minako egy nap éppen egy tónál élvezte a lemenő nap sugarait. Egy benyúló sziklán ült és nézte magát a víztükörben. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy valaki a bokorból figyeli. Ám az a valaki szerencsétlenségére vagy éppen szerencséjére rálépett egy ágra, ami recsegve kettétörött. Erre Minako felugrott, egy szaltóval ki a partra, kezét pedig a kardjára tette.

-         Ki van ott? Jöjjön elő!

Ekkor a bokorból előlépett Haro és végigstírölte alaposan a lányt.

-         Mit akarsz?

-         Hát csak erre jártam és véletlenül megéreztem hogy itt vagy. Meg kell hagyni, szépen kigömbölyödtél. – vigyorgott Haro és a szemei a lány mellére tévedtek.

-         Keh!  Te perverz disznó! Most azonnal tűnj innen!

-         Ugyan már… biztos elmenjek olyan gyorsan? – kérdezte a fiú és vészesen közeledett a lányhoz.

-         Igen! Különben megismerkedhetsz a jobb egyenesemmel.

-         Hűha, milyen vad valaki… nyugi cica. – mondta Haro és egyik kezével átölelte Minako derekát, majd rögtön lejjebb is siklott a tenyere a lány fenekéig.

Minakonak sem kellett egyéb, akkorát lekevert a fiúnak, hogy az ötödik faluban is hallották. Haro elengedte a lányt, miközben arcán ott virított egy vörös tenyérnyom.

-         Imádom a vad nőket. Annál izgalmasabb.

-         Ha még egyszer hozzám érsz esküszöm olyat kapsz hogy egy fogad sem marad!

-         Ugyan már… nem emlékszel, gyerekkorunkban jóban voltunk?

-         Keh, egyszer találkoztunk! Szóval tűzz innen, amíg szépen mondom!

-         Jól van, megyek már. Nem kell ennyire felfortyanni. Viszlát cica, még látjuk egymást. – mondta Haro miközben csókot dobott a lánynak, majd eltűnt a fák között.

-         Bunkó, perverz állat! – morgott Minako, majd elindult hazafelé.

Ezalatt Inuyasha már otthon aggódott.

-         Vajon hol lehet már az a lány? Aggódok érte.

-         Tud magára vigyázni, szívem. Remekül kitanítottad. – lépett mellé Kagome.

-         Aggódni még szabad nem?

Ekkor feltűnt a színen a dühös Minako.

-         Merre jártál kicsim? – kérdezte Kagome.

-         Sehol! – mondta Minako, majd úgy becsapta a szobája ajtaját hogy majdnem kiszakadt.

-         Azt hiszem nincs jó kedve.

-         Szerintem sem. – értett egyet Inuyasha.