XIV. fejezet: Összetört szív

Haro eközben némán ugrált hazafelé. Nem merte vállalni az érzéseit, gyáva volt hozzá, hogy szeressen. Úgy gondolta, így jó, ahogy történt. Elhatározta, hogy elfelejti Minakot, mindkettejüknek jobb lesz így.

Minako ezalatt felöltözött és elindult hazafelé. Szeméből még mindig potyogtak a könnyek. Amikor hazaért, édesanyja pont a ház előtt válogatta a gyógyfüveket. Felpillantott a lányára és ebben a percben fel is pattant.

-         Mi történt veled, kicsim?!

-         Jajj, anya!!! – kiáltotta Minako és szorosan odabújt az anyjához.

Kagome átölelte a lányát.

-         Szeretnéd elmondani?

-         Megbíztam benne…szerettem…ő meg csak arra várt hogy megkaphasson… - bökte ki a szavakat sírás közben.

-         Na de ki?

-         Hát Haro!!!! – kiáltotta Minako és újabb zokogásban tört ki.

Kagome egy percre megdermedt, de aztán átérezte lány a fájdalmát.

-         Naraku fia…sejthetted volna kicsim. De ami megtörtént megtörtént, ezen már nem tudunk változtatni. Gyere, főzök neked egy teát, hogy megnyugodj és utána szépen lefekszel pihenni. – mondta Kagome majd elindult a lányával a házba,

-         És apa?

-         Ő most egy darabig nem jön haza, elment Mirokuékhoz, hogy segítsen nekik egy démon legyőzésében. Szerintem egy hónapig nem látjuk.

Ezzel bementek a házba, Minako meg elmondta kettejük történetét töviről hegyire.

Ezalatt Haro belépett a palotába.

-         Megjöttél, fiam? – ment elé Kikyo. – Apádnak meglepetése van. Gyere gyorsan.

Haro fáradtan követte anyját, majd megálltak egy nagy szobában, ahol általában a díszvendégeket fogadták. Az asztal körül egy idősebb férfi ült, hosszú fekete haja hátul lazán össze volt fogva, erős páncélt viselt, arcát méregcsíkok tarkították. Mellette egy nő ült, valószínűleg a felesége. Gyönyörű asszony volt, hosszú szőke hajjal, tengerkék szemekkel, macskafülei érzékien virítottak ki az arany hajkorona alól. Nyílván mindketten szellemek voltak. De a nő mellett ült egy lány is. Csodálatos szépség volt. Neki is aranyszínű haja volt, ami enyhén göndörödve hullott a vállára és a hátára. Szemei a tenger mélységét tükrözték. Arcán némi festék is volt, szeme vastagon kihúzva feketével, a szája vérvörösre festve. Naraku megszólalt.

-         Íme a fiam Haro.

A vendég férfi a lányára nézett, aki valósággal rajtafelejtette a szemeit Haron.

-         Nos, akkor mikor legyen az esküvő? – szólalt meg a szellemférfi.