Halkan felmentek az emeletre, be egyenesen Kagome szobájába. Ott rögtön vad csókolózásba kezdtek, ami az ágyban folytatódott. Végre megtörtént, amiután mindketten már régóta sóvárogtak és testük egyként olvadt össze. A fárasztó éjszaka után, másnak reggel 10 óráig aludtak. Még Inuyasha is, aki köztudott, hogy nem nagyon szokott aludni. A haja már nem fekete volt, hanem ezüstösen csillogott. Kagome anyukájának hangjára ébredtek fel.

• Kagome! Most már ideje felébredned! Az öcséd már nem bír magával, ki akarja bontani az ajándékokat de nélkületek nem akarjuk elkezdeni!

Inuyasha ébredt fel először a hangra. Nyújtózott egyet, majd finoman megcirógatta kedvese arcát.

• Ébresztő, álomszuszék. – mondta kedvesen.

Kagome felébredt, majd mosolyogva megcsókolta Inuyashát, aki viszonozta a csókot. Majd rászánták magukat és felöltöztek. Kagome pont a zokniját húzta, amikor benyitott az édesanyja. Inuyasha az utolsó percben kiugrott az ablakon rá a Szent Fára, mintha régóta ott lenne. Szegény anya, ha 5 perccel korábban nyit be…

• Kagome! Hányszor kell szólnom? Azért egész délelőtt nem szándékozol ágyba maradni, ugye? És hol van Inuyasha?
• Dehogy anya… Csak elég későn értünk haza és fáradt voltam. Amúgy kint ül a Szent Fán.
• Akkor hívd be aztán gyertek le. – mondta anya, majd kiment.

Kagome behívta Inuyashát, majd együtt mentek le. A fa alatt mindenkinek volt ajándék. Kagome anyukája egy edénykészletet kapott és egy takarítógépet. Souta természetesen videojátékokat és egyéb kacatokat. Kagome a családtól egy vízforralót és ilyen fedeles kis edényeket, amiben tudja a kajákat hurcolni. Inuyasha meg instant kajákat és pár új modern ruhát. Kagome akkor akarta odaadni inuyashának az ajándékát, amikor kettesben vannak. Inuyasha is effélékre gondolt. Amikor mindenki elvonult megvizsgálni új szerzeményét ketten maradtak a nappaliban. Kagome egy kis dobozt vett elő, Inuyasha viszont egy keskenyet, de nagyon hosszút.

• Kagome…ez az én ajándékom. – átadta a lánynak a dobozt, majd megcsókolta.
• Jaj Inuyasha… - mondta Kagome, közben átnyújtotta neki a kis dobozt. – Ezt pedig én adom neked.

Újra megcsókolták egymást, majd elkezdték kibontani az ajándékokat.

Inuyasha nagyon óvatosan csomagolta ki az aprócska ajándékot. Amikor meglátta, azt hitte rögtön hanyatt esik. A dobozban egy nyaklánc lapult, méghozzá aranyból. A medáljába Kagome és Inuyasha képe volt belegravírozva, a hátulján, apró de azért látható írással a következő állt: “A szerelem olyan, mint az élet, csak a halállal érhet véget”.

Inuyasha meg sem tudott szólalni.

• Ka-Kagome…
• Ne aggódj, ez most nem szelidítő nyaklánc. – mondta a lány mosolyogva.
• De én nem adtam neked ekkora ajándékot.
• Nem baj. Nekem csak ez az egy jutott az eszembe. – ezzel a lány is elkezdte kibontani a fiú ajándékát.

Ő is alig tudott megszólalni. Egy csodaszép, faragott íj volt benne, hozzá pedig kőhegyű nyílvesszők. Ahogy Kagome a kezébe vette, a nyíl hegye kéken felragyogott.

• Egy eredeti miko íj. Ezzel a Szent Nyílvessző még hatalmasabb. – mondta Inuyasha.
• De nem ugyanilyen volt….
• Kikyonak? De. Viszont ő már nem él. Illetve aki él, nem az a Kikyo, akit én hajdanán ismertem. Most már te vagy az Ékkő őrzője és az én igazi szerelmem is. – mondta Inuyasha, majd magához húzta Kagomét és forrón megcsókolta.

Egyikük sem felejtette el ezt a csodás karácsonyt, ami így közelhozta őket egymáshoz. Minden évben nagy mulatságot tartottak ilyenkor, egész addig, amíg gyermekeik nem születtek. Akkor együtt, családi körben emlékeztek meg arról, hogy pár éve mi történt karácsonykor.

THE END