XVII. fejezet: A kis jövevény

A hónapok észrevétlenül peregtek. Haro egyszer sem feküdt le feleségével, aki nem értette ennek az okát. Hiszen neki azt mondták Haro nagy nőcsábász. A fiú valahogy mindig elodázta a dolgot. Úgy érezte, ennyivel tartozik Minakonak, mivel ott legbelül még mindig őt szerette, és ha lefeküdne Marenával tulajdonképpen megcsalná.

Minako ezalatt semmit sem tudott Haroról. Azt sem hogy megnősült. Ellenben a pocakja már szépen gömbölyödött. A terhesség végén járt már. A pici nagyon mozgékony volt, aminek Minako nagyon örült, hiszen azt jelezte, egészséges. Minden reggel egy rúgással ébresztette Minakot. Igényelte e törődést is. Legjobban azt szerette, amikor Minako énekelt. A lánynak – bár ő nem ismerte el – csodálatosan szép hangja volt.

Egy nap, a házuk mellett lévő fa alatt ült, miközben gyógynövényeket morzsolt és énekelt. Ekkor nyomást érzet, de nem olyat, mint amikor a baba hasbarúgta. Ez más volt. A kis jövevény most készült megszületni és ezt Minako is érezte.

-         Anya! – préselte ki magából.

-         Igen? Mi tör… - jött ki Kagome a házból, de nem is kellett neki mondani mi történt, azonnal tudta.

Ugrasztotta Inuyashát is és bevitték a házba. Majd Kagome utána kizavarta és felkészültek a szüléshez. Pár asszony a faluból is segédkezett. A bentről jövő hangok nem voltak valami biztatóak, de pár óra múlva, nagyon nehéz szülés árán, felhangzott a babasírás. Kagome egy tál tiszta vízben óvatosan lemosta az új kis jövevényt, aki mint kiderült egészséges kisfiú. Majd betakargatta egy fehér pléddel és a büszke anyuka kezébe adta.

-         Kisfiad született, Minako.

Minako átvette a kisfiát. Fekete haja volt, bár még csak pár szál és aranybarna szemei. Minako gyönyörködve nézte.

-         Mi legyen a neve?

-         Legyen… Hiro…

-         Az apja miatt adsz ennyire hasonló nevet?

Minako erre lesütötte a szemét. Kagome megsimogatta a lánya fejét.

-         Még mindig szereted, ugye?

Minako még mindig csukott szemmel bólintott. Majd kinyitotta a szemét és gyengéden lenézett gyermekére.

-         De nem számít. A fiam mindenért kárpótol.

Minako életében talán ez volt az egyik legboldogabb nap. Egészséges fiúnak adott életet. A kicsit mindenki szerette. Gyorsan repültek ismét a hónapok. A kicsi nagyon ügyes kisbaba volt. Fél éves korában megtanult járni, sokszor az egész falu őt kergette. Minako büszke volt a fiára, akivel nagyon sok időt töltött. Inuyasha sem pattogott már, ő is imádta a kis Hirot és sok időt töltött vele. Gyorsan eltelt egy év.