XXIII. fejezet: Családi boldogság

Reggel a szülők egymáshoz dőlve aludtak. Haro átkarolta szerelme vállát és úgy voltak eldőlve a kanapén. Az álmot egy hang szakította félbe.

-         Mami!

Minako szemei azonnal felpattantak. Hiro már tökéletesen volt. Állt a kiságyába és a két felnőttre nézett. Minako kikapta az ágyból gyermekét és megpörgette.

-         Jajj kicsim, végre valahára jól vagy!

Haro is felébredt erre, majd elmosolyodott Minako kitörésén. Azonban a kicsi Hiro nem hagyta figyelmen kívül az „idegent”.

-         Mami, ki a bácsi?

Minako a gyermekére nézett, majd Harora.

-         Kicsim, ő itt az apukád.

-         Az apukám? – a kisfiú szemei elkerekedtek.

-         Igen.

-         Éljen! – Hiro kiugrott Minako karjaiból, majd átölelte Haro lábát.

Mindössze a térdéig ért. Idilli látvány volt. Haro lehajolt és karjába vette gyermekét.

-         Akkor most már nekem is lesz apukám?

-         Igen….fiam. – mondta ki végre Haro.

-         És játszol majd velem? Úgy mint a többi gyerek az apukájával.

-         Hát persze tökmag. – mosolyodott el Haro.

-         Nem is vagyok tökmag! – durcizott Hiro.

Minako elnevette magát.

-         Biztosan? – Haro elkezdte csikizni kisfiát, aki hangos nevetésben tört ki, majd Haro Minakora nézett. – A mamit sem akarjuk kihagyni a mókából igaz?

-         Kapjuk el a mamit! – kiáltott fel Hiro.

-         Hélj, ez nem ér…ketten egy ellen. – hátrált Minako a vészesen közeledő apa-fiú pároson.

Így hát elkezdődött a nagy csikipárbaj. Gondolhatnád kedves olvasó, hogy itt vége is lehetne a történetnek, de nem. Haronak és Minakonak nem lesz ennyire egyszerű dolga. Egy személy miatt, aki tulajdonképpen Minako fiának a nagyapja… Azt hiszem tudjátok kiről van szó.