XXIV. fejezet: Gonosz ármány

Békés napok köszöntöttek Minako és Haro családjára. A fiú elment otthon bejelenteni hogy ezentúl Minakoval és a gyermekükkel marad. Narakunak ez nem tetszett, de nyíltan semmit sem tehetett a fia döntése ellen. Egy gonosz terv formálódott ki agyában, hogy okozhatna fájdalmat Inuyasha családjának. Az már nem számított, hogy ezzel a fiának is fájdalmat okoz.

Ez is békés napnak indult. Minako és Haro leindultak a tóhoz, Hirora Kagome vigyázott, Inuyasha pedig a szomszéd faluban volt Mirokuéknál. Nem is sejtették mekkora veszély közeleg. Hirtelen sötét felleg borította el a falut és egy csapat szörny szállt le Naraku, azaz egy szellembábúja vezetésével. Kagome kirohant kivont íjjal.

• Naraku! Mit keresel itt?!
• Veled semmi dolgom, Kagome kedves, csupán a fiúért jöttem.
• Milyen fiúért?
• Hát az unokámért…
• Felejtsd el, egy ujjal nem érsz hozzá.
• Veled semmi dolgom, ha átadod önként a gyereket megkíméllek. De ha nem meghalsz!
• Azt meglátjuk! Takarodj innen! – és Kagome kilőtt egy nyílvesszőt.

Naraku könnyedén kitért előle, majd elkezdődött a csata. Kagome az évek során rengeteget fejlődött, így még Naraku szellembábújának is kemény ellenfél volt. Hiro nem bírta ki tovább és kidugta a fejét az ajtón.

• Nagyi?

Narakunak sem kellett több, azonnal észrevette a kibámuló kisfiút. Kagomét egyetlen mozdulattal félrelökte, majd a ház felé indult.

• Hozzá ne merj érni! Hiro, menekülj, keresd meg a szüleidet!

Hiro meg sem tudott mozdulni, túl későn kezdett el szaladni. Naraku könnyedén felkapta.

• Ha vissza akarjátok kapni, gyertek el a palotámba. – hallatszott ördögi kacaja.

És még Hiro kétségbeesett segélykiáltása.

• Mami, papi segítsetek!
• Hiro! – kiáltott Kagome majd kétségbeesetten összerogyott.

Minako és Haro ezalatt a tóban pancsoltak. Hirtelen Minako szíve összeszorult.

• Rossz érzésem van. Haro menjünk haza.
• Rendben kicsim.

Ezzel kijöttek a tóból és felöltöztek. Éppen időben ugyanis elkezdett esni az eső. Siettek vissza a faluba. Minako szíve összeszorult ahogy látta hogy Kagome a földön térdel, az eső már teljesen eláztatta.

• Anya! Mi történt? – térdelt le mellé Minako.
• Naraku…elvitte…és én semmit nem tehettem.
• Ugye…ugye nem?
• Kicsim… elrabolta Hirot. – fakadt ki Kagome.

Haro ledermedt. Minako egy percig csak bámult maga elé. Majd kitört belőle a zokogás és Haro karjaiba vetette magát. A fiú védelmezőn és vigasztalón ölelte. Az eső gyászfüggönyként lepte be a falut. A csöndes záporban hallani lehetett Minako kétségbeesett és aggódó zokogását.