Régi Ismerős V.
ivicicamica 2007.01.17. 19:12
5. Fejezet: „Különös taktika”
- Tehát az Uramesi csapat talált még egy embert így kezdődhet a mai viadal, sorsoljuk is ki fog küzdeni a két csapatból, de előtte kérlek mondjátok meg az új csapattárs nevét!
- Nira.- válaszolt tömören utasítást nem váróan a lány.
- Tehát akkor a te neved is bekerült a sorsolásba és most! Már meg is van kik fognak küzdeni: Az Uramesi csapatból Nira. És a Takeno csapatból: Kogusi a két fél álljon fel a küzdőtérre és kezdőthet is a harc!-ezzel Koto lelép az emelvényről helyet hagyva a küzdőknek. Kogusi kihívóan és harciasan fellép a porondra, mint egy élő szikla. Nira pár másodpercig némán nézi az ellenfelét majd kislányosra veszi a mozdulatait és felrohan:
- Szia! Én Nira vagyok! Téged hogy hívnak? –közben bőszen rázza az ellenfele erős kezét- Jaj, de kis buta vagyok hiszen tudom…. Tudod most mondta az a néni. De azért bemutatkozol? –mindezt egy szuszra gyermeki naivitással a hangjában.
- Mi a fenét csinál? Szégyent hoz az egész csapatra – szörnyed el Hiei.
- Kurama ez biztos hogy a húgod? – hangzik a kérdés Kuwabara szájából.
- Egen, én is valami hasonló akartam kérdezni….- bólogat Yusuke- Mit csinál?-csak Kurama nem szörnyed el:
- Szerintem tervez valamit.
- Mi?-vonja fel a szemöldökét Hiei. De már nem vár választ ő is a „küzdelmet” nézi.
- Öhm… engem Kogusinak hívnak kislány. De tudod nekünk harcolni kell –közben Nira felnézz rá a nagy zöld szemeivel és megszólal a szellem fejében:
„Úgyis megöllek.” „Ízekre szedlek” „te szörnyek szégyene!”
- Mit mondtál? –háborodik fel a szörny.
- Én…. én….. nem szóltam- nagy ártatlanul csillogó szemekkel nézz fel.
- De szóltál!!!- elég ideges
- Nem is –szipog Nira- mindenki a picit bántja.
- Jól van kislány ne sírjál *a szellem leguggol Nirához és itt nagy hibát követ el… hirtelen maga sem tudja miért átszáll a levegőn ki a stadionból.
- Mivel Kogushi elhagyta a harcteret így Nira nyerte a küzdelmet- hirdeti ki Koto.
- Gyorsan ment. – Kuwabara első szava. Mit neki gratuláció vagy elismerés.
- Csak a húgom.
A lány méltóságteljesen lesétál a színpadról. Fekete haja örvénylik az arca körül. Kihívóan a fiúkra emeli smaragdzöld tekintetét.
- Ti jöttök. – Nem volt hosszú válasz. De mindent érteni lehetet belőle. Hiei mogorván elhúzza a száját. Hogy egy ilyen kis fruska kihívja őt, a nagy Hieit. Azt hiszi le tudja körözni. Hát majd meglátja. Ő senki által nem hagyja magát megszégyeníteni, villant át az agyán, ha harc hát legyen harc. Ő bizony felveszi a kesztyűt még egy ilyen szépség ellen is.
- Kösz. Erre rájöttünk – valljuk be csöppet sem barátságos ez a válasz. Hiei idegesen beletúr a hajába. – Nők.
|