Túl sok a jóból

-Napló töredékek-

            „Sziaztok! Nagy Ivett vagyok. 19 éves és a Magyar Színművészeti Akadémia Rendezői szakán tanulok – meg színészkedek, meg énekelek, meg táncolok és lovaglok, ja és szabad időmbe írok, ami nincs túl sok-.

            Most gondolhatjátok, hogy mit ír netes naplót egy ilyen bolond kiscsaj. Hát ezt meg kell osztanom másokkal is. Figyelem: Anime mániás vagyok. A felsorolt pasik sorozatok szereplői lesznek. Japán animációs sorozatok-é vagyis animéké.  Szóval nem leszólni őket!!!!

            …Felszálltam a buszra. Emberek tömkelege, általános nyomor. Elég alacsony vagyok, úgyhogy számomra a tülekedés nem túlságosan élvezetes dolog. Igyekeztem egy csendesebb sarokba húzódni. A fülemben tombolt a Nigtwish. Nagyon szeretem ezt az előadót, de ez most mindegy. Szokás szerint végigmértem az embereket- arcokra és hangulatokra vadásztam, mint minden író- és akkor megláttam. A széles hát. A szőke tincsek. Tisztára mint Shun. Mondom… ez nem létezik. Kezdek bedilizni, túl sok anime vagy kialvatlanság, biztos ettől látok fantomokat – gondolom. De nem. Ez csak ő.

-        Shun? – nem bírtam megállni, hogy ne szólaljak meg. Ezek után –mindenki kapaszkodjon meg – hátranézett. Teljesen lesápadtam. A jég kék szemek, az ironikus mosoly, a cigarettás doboz a kézben. Minden a helyén volt. – Huh…

-        Ismerjük egymást? – a hideg hang szinte metszett, de hát mit is várhatnák az igazi Shuntól?

-        Öhm… Egyoldalúan. Én ismerlek téged.

-        Mi vagy te? Nyomozó? – kérdezte.

-        Nem! Nem. – siettem megnyugtatni. Tudtam milyen ha dühös.

-        Akkor?

-        Nos. Te az egyik barátnőm szerepjáték karaktere vagy. – Azt a tekintetet amivel akkor rám nézett alig lehet leírni. Egyszerre volt rettentően meglepett, hülyének néző, és gyanakodó. Mondjuk, ha elém így odaáll valaki én elküldtem volna melegedni. Szerencsére ő nem így tett.

-        Te zakkant vagy.

-        Nem. Most komolyan.

-        Komolyan az vagy-látszott, hogy feszül a húr nála. Gondoltam jobb lesz visszavonulót fújni. – De: Nem tudod merre vannak az Egyetemek?

-        Épp oda megyek – feleltem készségesen. Higgyétek el őt jobb nem fel húzni.

-        Elkísérlek. – nem kérdés. Vagy esetleg kérés… Nem kijelentés. Inkább nem vitáztam.

-        Öhm… Szabad tudni miért? – kérdeztem óvatosan.

-        Nem szabad.

-        Értem… …

            …Inkább lenyeltem és mentem tovább csendben. Az egyetemnél elbúcsúztunk. Illetve én köszöntem ő meg morgott valamit az orra alatt.

            Így ment ez napokon át. Napokon át várt a buszmegállóba, velem jött, anélkül, hogy egy szót is szólt volna hozzám, én meg egyoldalúan elcsevegtem magammal. Az egyetemnél elbúcsúztunk és ő tovább várt.

            Olyan másfél hét múlva kezdtem unni a dolgot.

-        Mégis kire vársz mindig? – csúszott ki a kérdés a számon.

-        Egy Nagy Ivett nevű lányra – felelte unott hangon. Bumm. Mindenre számítottam csak erre a válaszra nem.

-        Rá-rám? – dadogtam a mellkhasának.

-        Hüm? –vonta fel a szemöldökét.

-        Az egyetemen csak én vagyok Nagy Ivett…

-        Miért nem mondtad ezt előbb?!  - nem tűnt különösebben megdöbbentnek.

-        Mert nem kérdezted…- feleltem elpirulva és leugrottam a lépcsőről. Figyeltem ahogy az orra előtt becsukódik az ajtó és ahogy tovább megy a jármű. Mire visszaért nekem már hírem-hamvam sem volt…

            …Ha nem lett volna elég az izgalmakból várt rám még egy. Bent az egyetemen. Új tanuló jött a karra. Kurama, a Yuyuhakusho –ból. Hatalmas szemeket meresztettem, de gyorsan összebarátkoztunk. Istenem. Milyen jó pasi lenne, illetve pasi ő is.  Nem tudtam felfogni, hogy egy karra járunk. Mintha egy álom teljesült volna. És kaptam tőle egy levelet is. Kérte randizzunk. Naná, hogy megyek.

            Baktatok még az nap hazafele az utcán. Egy hosszú őszes hajú srác lép oda hozzám. Lehidaltam. Leon Oswald. Még egy anime pasi… Létezik ez? Mondta, hogy hallott rólam – hogy az évfolyam legjobb diákja vagyok -  és, azt is hogy érdekelne a véleményem, hogy milyen a darab. És a kezembe nyomott egy ingyen jegyet a páholyba. Ez a valóság? …

            …Elmentem az előadásra. Jaj nagyon jó volt! Mármint a darab is… Na igen is… nem az a lényeg! Hanem a végén a kávézás Leonnal. Ott flörtölgettünk vagy 2 órán át. Ő és én. Újabb álmom vált valóra. Mint a mesékben!

            Úgy volt, hogy jöttem ki a tömeggel. Persze gondolhatjátok, hogy néztek amikor a csóri egyetemista lány kisétált a díszpáholyból. És akkor odalépett. Teljes életnagyságban. A szívem a torkomban dobogott, amikor leült velem szembe a büfében. Kicsit tört magyarsággal meg kérdezte, hogy tetszett a darab, nekem mint szakértőnek – na ennek se hívtak még ^^ -. Nagyon boldog voltam, hogy szakértőnek gondol és bevetettem mindent amit tudtam. Felhívtam a figyelmét a hibákra, mert egy előadás sohasem lehet tökéletes. Ez szabály, de elmondtam azt is, hogy mi tetszett és hogy mit javasolok még. Még vagy egy hónapig a városban lesznek. Találkozni akar velem. Mit csináltam, hogy ilyen szerencsém van?...

            …Shun ma reggel várt rám. Elég dühös volt. Amit meg is tudok érteni. Nagyon csúnyán helyben hagytam. Mindenesetre azt mondta megbocsájt. Egyáltalán beszélt hozzám. Közvetlenül. Nem elutasítóan. És akkor ilyet mond… Mi történt a világgal? Na nem mintha panaszkodnék… Ezek után eljött velem az egyetemig. És ott – nagy levegő… oké Ivett nyugi – megcsókolt. Bicskázott velem egyet a világ. Viszont Kurama is látta. Nem tudom mi legyen most. De mentségemre legyen mondva én úgy meg voltam lepődve, hogy el se tudtam hátrálni… …

            …Kurama nem áll velem szóba. Próbáltam neki megmagyarázni a dolgot, de nem hallgatott végig. Nem tudom mi lesz most. Sajnálom a dolgot. Össze vagyok zavarodva. Ezt csak még jobban tetézte, hogy a parkban összefutottam Sinistrával kutyasétáltatás közbe. Persze ő is egyből engem akart. Kinek a vicce ez?! Kezd a dolog nem tetszeni. Túl bizarr ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen. Honnan kerülnek ezek ide? Hol laknak? Hogy nézhetnek ki ugyanúgy ahogy őket megálmodták? Lehet, hogy én lettem egy anime figura? És ez a titkos hátsó életünk? Nem tudom. Csak azt, hogy egyre több a randi meghívásom, egyre többen akarnak engem és egyre több a baj. Nem tudom hová fog ez vezetni…

            …Gázok. Egyszerre 8-an kérnek tőled randit. Név szerint: Shun, Kurama, Leon, Yuri, Sinistra, Twedudumm, Sesshoumaru – ne is kérdezzétek -, Bankotsu – őt meg pláne ne-  és Hiei. Miért nem szépen sorban egymás után jönnek? Úgy minden sokkal, de sokkal egyszerűbb lenne. Nem tudom ki gondolja komolyan és ki nem? Semmit nem tudok. Miért van ez így? Ez nem jó. Nagyon nem. Félek. Kezd nagyon terhes lenni ez az egész helyzet. Talán egyikkel se kéne járnom. Úgy minden sokkal egyszerűbb lenne…

            …Ma este beszélgettem Nataro-sannal. Ő egy netes barátom. Igazán nagyszerű pasi. Kisírtam neki a lelkem és lám máris jobban érzem magam, mint a vérátömlesztés úgy hat rám. Szerinte is ez már nem normális. De ki mondaná erre, hogy az? Kezeket fel! Na jó pár ember. De a normális mindenkinek mást jelent. Nekem ez már tökéletesen beleillik az abszurd kategóriába. Az elmúlt napok összefoglalva egy szóban: SEGÍTSÉG!!!...

            …Döntöttem. Egyik se. Túl sok a bonyodalom. Persze ment az átkózódás. Mindenki fújj rám és én is fújok mindenkire, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Hazafelé végigbőgtem az utat – ott várt mindegyik az egyetem kapujában - , „kellemes” volt. Most kiveszek egy pár nap szabadságot. Úgyis félév van…

            …Ma Balázs átjött. Azt mondta ki kell mozdulnom és elhurcolt moziba. Egész jó film volt, bár többet néztem ő mint a filmet. Érdekes arcjáték. Tudjátok rájöttem egyre többet gondolok rá úgy mint egy pasira. Pedig évek óta itt van mellettem. Hogy lehettem ilyen vaj? Most nyitom ki az emailját, amit én kaptam tőle. Nem az övét. Azt kéri találkozzunk, olyan randifélére. Igent írok.

            Tudjátok ki kellett próbálnom milyen egy fantomképet szeretni az életben, hogy rájöjjek ez nem mehet. A valós dolgokat kell néznem…”

            Csatakosan ébredek. Jó ég. Ez mind csak álom volt? Jó ég! De micsoda álom! Teljesen beleizzadtam. Na mindegy. Ma ZH. Irány a suli! Teljes erőbedobással reggelizek, öltözködök fülembe rakom a Nigtwish-t és indulok le. Szépen süt a nap! Remélem ilyen napom is lesz!

            Felszállok a buszra. Emberek tömkelege, általános nyomor. Igyekszek egy csendesebb sarokba húzódni. A fülemben tombolt a Nigtwish. Végigmérem az embereket. És akkor meglátom. A széles hát. A szőke tincsek… Shun.

            Ez ugye most csak egy rossz vicc? Sápadtan kinézek az ablakon. Tudom mi jön ez után. Nagy levegőt veszek. Az események már elindultak. Tehát: Mentsen meg valaki!!!!

Vége

Shun az egyik barátnőm szerepjáték karaktere. Megkaptam az engedélyt, hogy felhasználhassam. Tehát a ficcet ajánlom Iwiiiii-nek az ihletadómnak.