8.    Fejezet: „ Kifulladásig„

          És Nira átment. Mesélt. Többet, mint egészen addig. Mesélt arról, hogy mit érzett mikor megtudta, hogy Kuramát adoptálták és őt nem.  Mesélt arról miket mondtak neki. És arról is, hogy miket nem. Mesélt az elkeseredett próbálkozásokról, ahogy információt próbált szerezni a bátyjáról. A gyerekkori barátairól. És a szerelmeiről. A hibákról és a sikerekről. Igazi kis életregényt lehetett volna írni mind abból amit elmondott.

          Kurama türelmesen hallgatta a válla akkor is ott volt amikor a lány a nevetéstől roskadozott és akkor is amikor a könnyeivel küszködött. Kezdte megérteni a húgát. Értette az elejei dührohamokat. Őt még jobban megviselte volna.

          Csendben magához ölelte a beszámoló végén a lányt. Hagyta, hogy átsírják az ingét. Csendesen simogatta a fekete hajfürtös kobakot. Türelmesen zsepit nyomott a lány kezébe és hallgatta a tülkölést. Aztán idővel megnyugodtak. Lassan leülepedett az összes emlék és érzelem. Percekig csak ültek egymás karjaiba.

          Igazán most jöttek rá, mit veszítettek azzal, hogy külön éltek. Színtiszta testvéri szeretet volt ez. Megnyugtató és védelmező.

           Felnézett. Nira lenézett rá. Halvány mosoly derenget a cseresznyeszín ajkakon. A szemek, bár még könnytől csillogtak, boldogság bujkált a tekintet mélyén.

-        De nem a te hibád volt – a hang még kicsit rekedt a sok sírástól.

-        Csak az enyém…

-        Nem! Erről hallani se akarok. Emlékszel? Te mondtad… 3 éves voltál. Mit vársz mégis magadtól?

-        Azt, hogy meg tudjalak védeni.

-        Ez bolondság. És én még azt hittem okos vagy. Igenis nagyon ostoba vagy ha magadat hibáztatod…

-        Mondta a nagyszájú egoista kislány!

-        Nem vagyok kislány! – alig bírják megállni, hogy fel ne kacagjanak. Hangtalan és elfojtott nevetés rázza a vállukat, de nem és nem engedtek neki.

-        Akkor mi vagy?

-        Ifjú úri hölgy.

-        Azért túlzásokba ne essünk. Miért szerinted mi vagyok?

-        Bakfis.

-        Bakfis a füled. – erre felkapott egy párnát az ágyról és elkezdte vele a fiú fejét ütögetni. Kurama se hagyta magát, kezébe a másik párna. Szorgosan védekezik miközben igyekszik visszatámadni. Csak tudjátok igen nehéz pontosan célozni miközben az ember fetreng a nevetéstől. Mindegy azért mindketten megpróbálják. Tollak záporoznak ide-oda. A szobát lassan megtöltötte. Kimerülten rogytak egymás karjaiba és egész este nevettek. Nevettek kifulladásig.