9.    Fejezet: „Tekintet”

          Napokkal később

          Mindenki aludt még. Tegnap késő éjig fenn voltak és ünnepelték, hogy bejutottak a döntők utolsó meccsébe. Az idő csak telt a kis csapat igyekezett kiheverni az éji banzájt. Fél 11 felé Nira ébredt. Másodiknak. Azt hiszem nem nehéz kitalálni ki volt az első. Hiei már másfél órája fenn volt.

          Az erődben ült egy faágon és bámulta a felhőket. Igyekezett rendbe rakni a gondolatait. Mióta a lány megjelent minden olyan zavaros lett. Nem értette a saját érzéseit és ok nélkül sokszor rossz hangulatba került, ha más társaságában látta a lányt. Különös birtoklási vágy tört rá. Maga se tudta miért, de legszívesebben bezárta volna a lányt egy szekrénybe. Valahova ahol senki nem látja.

          Nira csendben öltözött. Bár nem túl gyorsan. Sokáig állt a szekrény előtt és tépelődött, hogy mit vegyen fel. Mostanság a szokottnál is jobban odafigyelt a kinézetére, bár nem akarta elismerni, hogy ezt bizony valaki kedvéért csinálja.

          Végül csak választott. Egy fekete elől vágtató egyszarvúval díszített garbót és ugyanilyen fekete kordnadrágot vett fel hozzá. Belenézett a tükörbe, de nem volt megelégedve a látvánnyal, hiába nézett ki ugyanolyan jól mint szokott. Halk sóhajtással felvette a legyezőit. Kagylós cipőbe ugrott és elindult ki edzeni.

          Sokáig ment míg végül talált egy eldugott, de elég tágas zugot az erdőben ahol gyakorolni tud. Véletlenül ez alig pár perc sétára volt Hiei fájától, ha tudta volna biztos hogy másik helyet választ, de nem tudta.

          Lehunyta a szemét és hallgatta az erdő neszezését. A zajokat, a sóhajokat, a szívdobbanásokat. Meditált. Szinte észrevétlen mozdulattal kinyitotta a borotva éles papírlegyezőt. És lassan szinte álmosan elindult a kata. Csukott szemmel csinálta, kikapcsolta a környezetét. Azt se vette észre amikor a fiú közelebb osont hogy mindent lásson.

          Hiei csak nézte a lányt, a hosszú pillák árnyékot vetettek a nemesi arcra és a kicsit pisze orra. A macskaszerű test kecses eleganciával mozgott, mintha úgy félvállról csinálta volna az egészet. A szeme itta a látványt. Nem mintha bárkinek be tudta volna vallani, hogy úgy érzi magát, mint akit elvarázsoltak.  Szeretett volna a smaragdzöld szempárba nézni, de ez most nem ment. Talán jobb is volt így.

          A lány halvány bizsergést érzett a tarkóján, mintha figyelnék… De hát mégis ki figyelhetné ezen az elhagyott zugon? Elhessegette magától a rossz érzéseket és folytatta. Ám bármit csinált csak nem múlt el. Valaki talán követte? Furcsa gondolatok voltak. Nem bírta megállni hogy ne forduljon meg. Hunyorogva, mivel szembe állt a nappal kinyitotta a tekintetét. Az ágakon a leselkedőt kereste. Kicsit lassan vette észre a fekete árnyat a lombok között, elvakítva még a naptól nem is jött rá, hogy kicsoda az. És akkor hirtelen farkasszemet nézett Hiei-vel.