Régi Ismerős X.
ivicicamica 2007.02.03. 19:23
10. Fejezet: „Szeretnélek szeretni”
Egyik se tudta mit mondjon. Kínos helyzet volt az fix. A fiú szedte össze előbb a bátorságát és érzelemmentes hangon megszólalt:
- Szia. – döbbent csend követte a szavait.
- Te? Itt? Mit akarsz?
- Öhm… pihentem. Aztán észrevettelek. És néztelek.
- Miért? – gyanakvóan nézz rá a lány. – Megint belém akarsz kötni?
- Nem dehogy. Akkor sem akartam. Csak… fájt.
- Mi?
- Hogy azzal a szörnnyel beszélgettél.
- Miért?
- Nem tudom. Ez a legrosszabb egyszerűen nem tudom.
- Ha nem ismernélek jobban, azt mondanám szerelmes vagy.
- Talán nem ismerem én sem magamat elég jól –motyogja az orra alatt a szellem.
- Hüm?
- Semmi-semmi – és ezzel leugrik a fáról. – Nem szóltam
- Pedig én úgy halottam.
- Rosszul hallottad…
- És a szelek is úgy hallották körülötted. Suttogják a fülembe, azt amit mondtál.
- Érted a szél szavát?
- Hisz szél démon vagyok. – a száj apró ám igen nőies mosolyra húzódik. Ami miatt a fiú zavartan kapja el a tekintetét. Mit is csinál itt ő ezzel a lánnyal. Végülis mi dolga vele? Hisz csak egy csapatban vannak és a lány kikötötte, hogy nincs szüksége babysitterre. Nagyon jól emlékezett még az előző napi veszekedésükre, ami majdnem tettlegességbe torkollott.
- Izé… tényleg.
- Akkor mit is szeretnél tőlem?
- Nem tudom.
- De tudod. Látszik rajtad, csak nem akarod elfogadni. Mit szeretnél?
- Talán…
- Talán? – hosszú szünet következik, látszik a fiún, hogy erőt gyűjt a mondandójához. A lány rosszra számított. Dührohamra. Éktelen kiabálásra, hideg gyűlöletre. Mindenre csak erre nem. Nagyon meglepte az a halk alig hallható vallomás amit hallott:
- Talán: szeretnélek szeretni.
|