-         

1.    Fejezet: „Te?”

          A meccs pillanata gyorsan eljött. Idegesen álltak, egyesek – lásd Kuwabara – reszkető tagokkal. A félelem béklyózott mindenkit. Féltették egymást és féltek attól mi lesz, ha vesztenek. De mindig a félelem szüli a legbátrabb cselekedeteket.  Hiei szótlanul fogta Nira kezét, akinek már fájtak az ujjai a szorítástól.  Kurama lenézett a húgára. Csak egy nagy mosolyt kapott válaszul és két biztató zöld szemet. Elkezdődött a konferálás. Szótlanul hallgatták az untig ismert mondandót, ami a két csapat nagyszerűségéről is a meccs izgalmairól szólt. A csapatot nem érdekelték a becsmérlő szavak.  Várták a harc kezdetét.

           Percek múltán Koto befejezi a mondandóját. Az első küzdők felállnak a harctérre. 

-        Az első küzdelmet Kuwabara és Nazeya fogja vívni – erre egy karcsú méz szőke hajú lány sétál fel a küzdőtérre.

-        Ne hagyd magad Kuwabara!!! – Yukina állt fel a nézők között megtörve ezzel a mogyoró barna szemek varázsát a fiúban. – Nyerd meg!!! – így is lett. A lány nem volt jó harcos. Valószínűleg eddig azzal nyert, hogy minden harcban megbabonázta az ellenfelét. Nem volt sem különösebben erős vagy gyors vagy cseles. Átlagosan küzdött, átlagon felüli szépséggel. Nem volt egy hosszú küzdelem. Kuwabara percek alatt kiütötte az ellenfelét. Egy győzelem már megvolt sorsolták a következő résztvevőket.

-        Kurama és…Mosotara – A fiú végignézett a vagy 3 méter magas ellenfelén. Nira aggódva szorongatta Hiei kezét.  Végignézte az egészet. Kurama mindent beleadott, de így is csak egy hajszállal nyert. Teste tele volt sebekkel a brutális támadásoktól. Vér csöpögött belőle, ám nem engedte, hogy bárki is segítsen neki lejönni. Reszketeg léptekkel a csapatához ment, még küldött a húgára egy biztató mosolyt, majd elájult.

-        Ez szépen kiütötte magát – nézi Yusuke a bátyja alatt rogyadozó lányt.

-        Öhm… valaki segíteni? – Nira kissé elhaló hangon igyekszik felhívni magára a figyelemet. Erre persze mindenki ugrik. El is felejtették, hogy a lány ott van. – Végre. Jól van? – aggódva leguggol.

-        Csak kifáradt ne aggódj. – állapítja meg Hiei.

-        Attól én még nyugodtan halálra aggódom magam.

-        Nők ki érti őket – sóhajtja Yusuke

-        Én – vigyorodik el Kuwabara és dob Yukinának egy csókot.

-        SZÓVAL – Koto lassan már üvölt. – A KÖVETKEZŐ KÜZDŐFELEK NIRA ÉS YAKASHIMAZO. – a szólított eddig nem nézett hátra de most lesápad.

-        Te?