16. fejezet: Cselszövés áldozata

Már egy egész három hét telt el, de InuYasha nem kereste fel Kagomét. Kagome már éjszakákat sírt át emiatt. De itt már nem csak saját magáról volt szó hanem már a gyermekről is. Kagome már biztos volt benne, hogy Koga már értesítette állapotáról. De akkor miért nem jön? Talán nem érdekli a gyermeke? Hiszen az ő vére is. Az ő felelősége az istenit. Anyja persze ezeket mind észrevette, de jól ismerte lányát inkább nem szólt a dologról, nem emlegette InuYaha nevét se. Inkább jövendőbeli unokájára koncentrált és babaruhákat nézegette, kiságyat és babakocsit válogatott. Természetesen csak a legjobb márkák jöhettek szóba. Kagome anyja még gyerekei születése előtt tett el megtakarított pénzt a bankba gyermekei számára és otthon is gyűjtögetett, azt meg öreg napjaira. De Kagomét még nem foglalkoztatták a gyermekholmik, hiszen még csak hátrom hetes terhes szerinte ez még korai. Inkább az álláshirdetéseket nézegetette. Kagome úgy döntött, hogy egyetemre megy és dolgozni is fog. Azt még nem tudta, hogy mikor fog pihenni a gyermek mellett. Gyorsan kellett egy emberi apát találni a gyermekének és tudta, hogy a gimnázium csődöre Hoyo még mindig szerelmes belé, de ő kikosarazta InuYasha miatt. Sokat gondolkodott mit is mondhatna neki. Végül felvette a kagylót és tárcsázott

-         Halló – szólalt bele Hoyo álmatag hangja.

-         Szia itt Kagome.

-         Kagome...........micsoda meglepetés.....nem hallottam rólad már mióta.

-         Remélem nem haragszol a múltkoriért és azért hívtalak mert szeretném jóvá tenni a dolgot.

-         Hát persze, hogy nem haragszom rád. Rád nem lehet haragudni. Hát ha tényleg jóvá szeretnéd tenni a dolgot akkor eljöhetnél velem vacsorázni ma este.

-         Rendben.

-         Akkor ma este érted megyek és legyél kész hatra.

-         Oké. Szia.

-         Szia. Ja és Kagome!

-         Igen?

-         Ezzel nagyon boldoggá tettél.

Bár telefonon keresztül nem látszott, de Kagome elpirult.

-         Most biztos elpirultál.

-         Honnan tudod?

-         Ismerlek ilyenkor mindig elpirulsz.

-         Akkor ma este találkozunk. Hatra kész leszek.

Ezzel Kagome letette a telefont. Tudta, hogy nem szép amit csinál Hoyoval. De tudta, hogy nagyszerű apja lesz gyermekének. Kagomét gyötörte a bűntudat és persze ami minden nőt egy randi előt. Hogy mi a fenét vegyen fel? Bizonyított tény, hogy a nőknek sok ruhája van, de amikor randira kerülne a sor rögtön nincs egy rongy, amit felvehetnénk. Persze aztán mindig a plázában kötünk ki. De vajon megéri ez a sok cécó egyetlen férfiért is?

Persze a nők szerint igen hiszen csábítani akarunk és a nők csábításban verhetetlenek. Persze a fodrászt sem kell megvetnünk ilyen téren. De megint felmerül a kérdés tényleg megéri? És ha igen honnan tudjuk és ha nem azt honnan tudjuk? Nos ezt nem lehet tudni, de egy biztos mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy kétej se merüljön fel.

Elérkezett a hat óra. Csengetnek. Az ajtót nagypapa nyitja ki. Mivel Hoyo arcát egy nagy rózsacsokor takarta ezért nagypapa nem tudta ki az.

-         Hát maga meg ki? Porszívóügynök virágárus tűnjön el! Nem veszünk semmit! Ne várja meg még idehozom a járóbotomat!

-         Nagyapa ne bántsd Hoyot!

Kagome az ajtó előtt ált közvetlen nagyapja mögött. Amint Hoyo meglátta Kagomét a virágcsokor kiesett a kezéből. Kagome Celine Dion parfümbe burkolt illata semmi volt dekoltázsa mellett. A ruha fekete volt. Pont a térde felett ért véget, a ruha csábító volt, de mégis mindent a képzeletre hagyott .A magassarkú pontosan a ruhához illett.

-         Óóó Hoyo ezt nekem hoztad?

-         Hát...ppppersze tudtam, hogy a kedvenc virágod. GGGyönyörü vagy.

-         Köszönöm. Akkor mehetünk?

-         Hát iigen.

-         Nagypapa vízbe tennéd a virágot?

-         Persze kisunokám érezd jól magad.

-         Meglesz nagypapa.

Nagypapa még egy darabig nézte őket majd megjegyezte: Fiatalság bolondság. Majd becsukta az ajtót.

Mielőtt Kagome bármit is mondhatott vagy kérdezhetett volna Hoyo finoman átölelte és egy forró csókkal fejezte ki szerelmének hódolatát. Kagome egy darabig meredten ált majd finoman visszacsókolt. A csók forró volt és hosszú. Miután befejeződött Kagome meredten bámulta Hoyo száját majd Kagome érezte, hogy ajkai követelik az ismétlést. Most Kagome csókolta meg Hoyot. Hoyo nem tiltakozott nem dermedt le. Kagome azt vélte felfedezni, hogy még ennél jobban még senki nem csókolt. Nem tudta, hogy mitől volt jó csak egyszerűen jó volt.

-         Indulhatunk? – kérdezte Hoyo.

-         Pe-pe-persze. – hebegte Kagome.

De Kagome nem sejtette hogy valaki figyeli őket a sötét lombok közül. Egy árnyék aki nem nézte jó szemmel, hogy Kagome más férfival is boldog.