4.     Fejezet

          Alig egy hónapja történt. Nálunk nem úgy van, mint itt a Kaleidonál ott négyes szobák vannak. Mi is Hinnel és még két lánnyal egy ilyen szobában laktunk. Mindig is tudtuk, hogy néha iszik a főrendező, de azt a legvadabb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy masszív alkoholista. Nos egy premier után volt egy ilyen összejövetel – tudod biztos ti is szoktatok, ilyen bulikat csinálni - . Hin soha nem szerette az ilyeneket, nekem meg valahogy nem volt kedvem díszpereputtyaba öltözni, tehát a szobánkban voltunk. Ayami – az egyik szobatársunk – már premier előtt is rosszul volt úgyhogy felment pihenni, Nadine meg elkísérte – a negyedik lány a szobában – és fenn maradt. Tehát mindenki ott volt. Fáradtak voltunk, korán lefeküdtünk aludni. Úgy hajnali kettő körül sikolyra ébredtünk. Én fogtam fel először, hogy mi történt, jutalmul kaptam egy kést a lapockámba. Ájultamban még láttam ahogy  az alak odamegy Nadinéhez és azt is, hogy hátulról szíven szúrták. A többit már nekem is csak mesélték… Szóval: Hin ilyen korra már felfogta kábultságában is, hogy mi történt. – Na kitalálod mit csinált? – Yurira nézz – Lecsapta a pasit, pechünkre előre gyengén ütött és még visszakézből végig vágták az oldalát. Nos a kedves tettes – vagyis a főrendezőnk – elmenekült. Reggel találták meg, semmire nem emlékezett. A két lány belehalt, mi egy hétre kórházba kerültünk, majd két hetet együtt nyaraltunk pihenés képen. És…és most itt vagyunk. Hát ennyi dióhéjban.

          Yuri töri meg a pár perces hallgatást:

-        Mozgalmas történet…

-        Hát ez az! – San arca visszanyeri a jól megszokott kifejezést – Amúgy mikor érünk oda?

-        Most – fékezz Yuri és kinyitja a lány előtt a kocsi ajtaját.