22. fejezet: A parti napja

A villa hatalmas volt és bámulatosan gyönyörű is. Hatalmas tenák ameddig csak a szem ellát ez a hely nem is villa volt már hanem palota. A szervezők és a díszletezők szép munkát végeztek. A party a palota még hatalmasabb kertjében lesz megtartva. Rengeteg asztal és szék tele nevekkel. Úgy látszik a kedves házaspár mindenre gondolt. Persze nekik a fő helyen kellett ülniük. Mindenhol fehér rózsák és jázminok ékeskedtek. A kert dísze egy hazta szökőkút volt tele angyalkákkal. Víz folyt belőle. Pedig amilyen gazdagok voltak a szülők akár pénz is folyhatott volna belőle. A kút márványból volt. A kertet vörös rózsa borította mindehol. Kagome nem értette miért, de nem is igazán érdekelte. Kagomén egy fehér kis csipkés top volt

és egy fekete térdig érő csipkés szoknya. Nem volt az egész csipke egyik sem csak izlésesen, ahogy kell.

És kis ízléses magasarkúval. Kagome úgy válogatta össze a ruháit, hogy önmagát tükrözze ne pedig valaki mást. Kagoménak nem volt ínyére ez a nagy felhajtás főleg, hogy meghívták a város összes vaskalapos ügyvédjét. A vérszopó újságírókról nem is beszélve. A hírességeket már nem is említve. Kagomének már így is hányhatnékja volt ettől az egésztől. A szülőket már bemutatták egymásnak. Elég barátságosak voltak egymással, de Kagome és Hoyo is egyetértett, hogy csak akkor hívják össze az egész családot ha nagyon muszáj. A ház háromszor nagyobb volt mint a kert pedig az sem volt kicsi. Mindenhol antik bútorok és portrék a családról. Voltak már nagyon öreg festmények Kagome arra következett ebből, hogy Hoyo családja már évtizedeken keresztül visszanyúl a történelembe. Persze minden képen szereplő embernek volt egy története és neki ezt mind hallani a kellett. Kagome borzasztóan unta, de mivel otthon jó nevelést kapott ezért értelmes pofával végighallgatta a számára értelmetlen hablatyolást. Lassan telt az idő a party pedig egyre közeledett.

Hoyo szülei kedves embereknek látszottak, de senkit ne tévesszenek meg. Ez csak külsőség. Az édesapa közömbös típus magas egy japánhoz képest elég magas kábé mint egy beépített szekrény. Nem nagyon beszélt senkivel még az üzletről sem. A férfi testalkata zömök volt. Kagome most már miért is ment ügyvédnek.

Az édesanya szakmája óvónő volt, de mivel ilyen gazdagok voltak nem dolgozott. Az asszony vékony volt és középmagas. Haját festette valószínűleg. A nőnek kimért tekintete volt tekintélyt parancsoló. Bár nem mindenkivel viselkedett hernyón csak Kagoméval. Mindketten finoman öltözködtek. Igazi arisztokraták finom ruhák, hatalmas lakás tele szolgákkal, cselédekkel, a seggük meg jól kinyalva. Mégis nem a pénz tartotta őket össze ahogy a gazdagoknál szokás. Valami furcsa módon szerették egymást és ezt gyakran ki is mutatták egymásnak. Mint később kiderült csak is Kagome kedvéért ültették tele a kertet vörös rózsával. Pedig az anyósa nem szereti. Persze ezt a kedves asszony ki is hangsúlyozta. Egy fiú lehet akármilyen kedves a háttérben mindig ott van a kedves anyuka. A fiús édesanyák csak addig kedvesek még rá nem jönnek, hogy veszélyezteted a fia életében betöltött szerepét. Legyen annak az anyának akárhány fia ha megérzik, hogy esetleg elcsábítják kisfiát azonnal megváltoznak és akkor nekünk trónbitorlóknak menekülnünk kell. Ez az anyós-menye harca már az idők kezdete óta fent van. Azt hiszik, hogy mivel ők voltak az első nő az életükben már más nőnek nincs hely kisfiúk számára. Ne hidd, hogy valaha is nyerhetsz mert nem. És tudod miért? Mert a háttérben ott van a kisfiú aki történetesen a te férjed/barátod/vőlegényed aki majd megmenti a kedves anyukát azzal a jelmondattal, hogy az ő anyja szeret téged. Ezért inkább költözünk jóóóóóó messzire a mamától és így elkerülhetjük az idegropit. Az élet szomorú oldala az, hogy kedves mama évente meglátogatja kisfiát. De inkább évente egyszer mint minden nap nem igaz???

A party gondtalanul folyt. Szegény Shippo sajnos nem vehetett részt a partyn. Mivel kissé kilógott volna a társaságból. Kagoménak és Hoyonak mindenkit végig kellett puszilnia mint a rokonokat. A kellemetlen az volt, hogy Kagome a felét nem is ismerte a másik felét meg csak újságokból. Na meg az egész partyt anyósa mellett kellet töltenie és hallgatni a az emberekhez fűzött kommentárjait.

-         Az ott Sasa Jamato. Irdatlan egy lotyó. A hatalmát úgy szerezte, hogy lefeküdt a saját főnökével.

Meg ehhez hasonló száz és száz kommentárt hallgatott végig Kagome amíg úgy este 11-körűl bejelentette, hogy fáradt és szeretne lepihenni és, hogy a kicsinek sem tett jót ez a sok izgalom egy napra. Majd illedelmesen mindenkitől elköszönt és felment az egyik vendégszobába. A fürdőjét már előkészítették már a cselédek és a pizsamája is ki volt készítve.

-         Na milyen volt???? – kérdezte Shippo

-         Dögunalmas. Senkit se ismertem és rádásul Hoyo édesanyja a hülyeségeivel traktált. Shippoka figyelj elfádadtam. Szeretnék megfürdeni és elaludni. Ha szeretnéd bekapcsolom neked a tévét. Ja és hoztam neked sütit.

-         Mi az a süti és a tévé az mi?

-         A sütemény egy édesség szóval ennivaló és nagyon szeretik az itteni emberek sőt szerte a világban. A tévé pedig egy doboz olyan amit ott látsz az ágy előtt. Abban pedig kis emberek vannak. Nem varázslattal kerültek oda úgyhogy ne tegyél benne kárt. Ha kialudtam magam majd elmagyarázom.

-         Rendben.

Ezek után Kagome megfürdött. A kád hatalmas volt. De Kagome az álmosságtól nem látott semmit ezért gyorsan megfürdött majd belebújt a pizsamába. A pizsama selymes volt és puha és finom az illata. Kagome rögtön elaludt ahogy lehajtotta a fejét. InuYashával álmodott. Boldog volt, nagyon boldog, de valahogy mindig a gonosz jelenlétét lehetett érezni a levegőben.