5.     Fejezet

          Másnap Hin korán felébred és nem bír visszaaludni. Csendben felszedte a görkorcsolyáját és nesztelen léptekkel surrant le a lépcsőn.

          Mindig görkorizni ment, ha ki kellett szellőztetnie a fejét:

          „Tudom, hogy nem szabad szólás nélkül, teljesen egyedül elmennem, mert veszélyes. De… Áh, tojok az egészre!”

          Továbbra is egy árnyék lépteivel haladt, ám Isten tudja csak hogyan Leon mégis észrevette:

-        Hát te? – hangja keményen csengett, de Hin nem jött zavarba:

-        Görizni megyek – a legnagyobb nyugalommal válaszolt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy őrizetet otthagyva egy ilyen esett után görkorizik egyet.

-        Akkor ugyebár nem zavar, ha veled tartok.

-        Őszintén szólva: zavar.

-        Emlékszel? Kalos kért meg rá. Bár őszintén semmi kedvem egy hisztis kislányt pesztrálni.

-        Akkor hallgass a „hisztis kislányra” és hagyd békén. Tőlem ugyan nem tudja meg.

-        Sajnálom. Nem megy. Az adott szó, az adott szó. Ha tetszik, ha nem megyek.

-        Lehetetlen vagy tudod?

-        Tudom. –elindul – Akkor menni akarsz?

-        Tudtommal nem szokásod jótékonykodni.

-        Valóban nem az, de most az egyszer kivételt teszek.

-        Pfh – egy kissé ideges mozdulattal hátrább dob egy tincset az arcából – Nincs szükségem rá!

-        Nézd! Vagy velem mész vagy sehogy. Szóval? Mi legyen? Csak rajtad múlik.

          Hin gondolkodóba esett. Megőrizze a büszkeségét és maradjon vagy engedjen a vágyainak és menjen? Végül egy beletörődő sóhajjal válaszolt:

-        Jó menjünk – mondta úgy, mintha legalábbis ő tett volna szívességet.