24. fejezet: A nagy nap

Kagome egy tükör előtt nézegette magát. Ruháját a legjobb szabóval
varratták, egy francia divattervezővel terveztették . A ruha hatalmas fátyol és uszály tarkította, gyémánt gyűrű fehér aranyba foglalva díszítette kecses nőies ujját, a felsője egy fűzőszerű vállatlan top illeszkedet Kagome testére, a felsőt aranyszín virágok varázsolták csodálatossá. A ruha egyszerű, de mégis elegáns volt, mintha csak ráöntötték volna. Kagome haját mesterfodrász készítette, kihúzta majd felkontyolta. A sminkmester pedig elegáns s mégis természetes sminket készített. A szoba hatalmas ablakkal, ággyal, erkéllyel, fürdővel egyszóval minden hatalmas volt. Az ágyat beterítette a vörös rózsa és gyertyák hada sorakozott, de egyik
sem volt meggyújtva. Ez volt Párizsban a nászéjszakás lakosztály, de ez
csak egy megálló volt. Mivel Hoyo szerette volna boldoggá tenni
Kagomét mindehová elvitte a hová csak életében el szeretett volna
jutni. Kagome boldognak érezte magát, de még is ott húzódott a
sötétség fellege boldogsága tengere felett. Kagome rengeteg
aggodalmat érzett. Mivel Kagome lefeküdt egy halandóval és egy félig
szellemmel, így hármójuk közt a gyermeken keresztül triumvirátus jött
létre. Ez azt jelente, hogy a születendő gyermek két apából és egy
anyából áll vagyis mindenkire fog hasonlítani egy kicsit. De nem csak ez nyomasztotta Kagomét hanem az is, hogy Kikyo életben volt és
bármikor az életére törhet. Ekkor eszébe jutott amit álmodott. Nem volt
benne biztos, hogy valójában megtörtént a kérdéses esemény. Ekkor
Kagome édesanyja lépett be:

-         Kagome, mit művelsz még itt? Már rég a templomban kéne lenned.

-         Tudom csak kicsit elgondolkodtam.

-         Hát ismerem ezt az érzést. Én is ideges voltam mielőtt hozzámentem
édesapádhoz. Kár, hogy ő már nem élhette meg ezt.

Kagome édesanya arcán végiggördült egy kövér könnycsepp. Kagome
nyolc éves volt és testvére csak egy éves volt. Kagome édesapja
autóbalesetben halt meg. Kagome is vele volt a baleset
bekövetkeztekor. De erről sose beszéltek. A könnycseppet az anya
eltörölte arcáról és erőltetett mosollyal megszólalt:

-         Ideje menünk Kagome még elkésünk. Tudod kicsim büszke vagyok rád.

Majd az édesanya kiviharzott a szobából. Kagome még egy darabig
utána nézett azután felkapta a csokrát még egy utolsó pillantás a
tükörbe és elindult anya után.
Kagome végigment az ötcsillagos szálloda lépcsőjén ki a forgóajtón és
beszállt a limuzinba. Anya már várt rá. A sofőr elindult a templom
felé. Kagome a limuzin ablakából nézte Párizs gyönyörű utcáit.

-         Tudod kislányom apád büszke lenne rád.

-         Tudom anya, tudom.
Kagome ránézett édesanyjára. Látta rajta szomorúságát és
gondterheltségét. Kagome mindig is csodálta édesanya erejét, hogy úgy fel tudott nevelni két gyereket, hogy semmiben ne szenvedtek volna hiányt. De ekkor valami történt: Kagome anyja a fejéhez kapott.

-         Anya jól vagy?

Az asszony felegyenesedett.

-         Persze, hogy jól vagyok csak a migrénem.

-         Meg kéne magad nézetned anya.

-         Jól vagyok ne aggódj, de te most az esküvődre koncentrálj.

Így mentek csendben egészen a templomig.
Kagome és édesanyja kiszálltak a limuzinból és elindultak a templom
felé. Kagome tűsarkújának kopogása visszhangzott a templomban amint
beléptek. Édesanyja könnyes szemekkel a helyére sietett. Mivel Kagome
édesapja meghalt igy nagypapája kísérte oltárhoz Kagomét. A templom
borzasztóan hatalmas volt. Katolikus templom létére mindenhol Jézusról
és életéről ,szentekről szóló freskók, szobrok, festmények díszítették. Az
ablakok mozaikszerűen volt kirakva szentekkel. A padló alatt valószínűleg volt kripta is. Kagome szíve hevesen vert. Hoyo ragyogó mosollyal és fénylő arccal várta már Kagomét. Kagome szíve majd kiugrott a helyéről. Odaértek az oltárhoz. Nagypapa leült az első sorba Kagome édesanyja mellé. Kagome végignézett a tömeget és rájött, hogy a rokonok között is van olyan ember akit soha életében nem is látott. Hát igen amint Kagome kimondja a boldogító szót el kell majd viselnie az emberek profilos nyalóoldalát. Persze erről nem az emberek tehetnek. Velük született gén. A koszorúslányok természetesen csak is a legjobb
barátnők lehetnek akik remélhetőleg nem akarnak lefeküdni a
vőlegénnyel. Bár senki nem érti, hogy minek kell olyan fogadalmat tenni amit úgy sem tartanak be. Kagome fellépett Hoyohoz és megfogta a kezét. És a pap elkezdte.

-         Azért gyűltünk ma itt össze.......