25. fejezet: Élet Kagome nélkül

Sango Kirarával játszott a folyóparton, Miroku Miyogával sakkozott a fa
árnyékában, Shippo a fán ült és ette az almát, InuYasha pedig a
többiektől távol ült és gondolkodott. Senki nem sejtette, hogy Kagome
terhes.

-         Szerinted mi baja? Már egy hete hozzánk se szól. – mondta Miroku.

-         Nem tudom, de ha InuYasha úrfi sokat gondolkodik biztos nagy lehet
a baj. Sakk matt. – mondta Miyoga.

-         MI?! NEM LEHET IGAZ! BIZTOS TERVEM VOLT! HOGY TÖRTÉNHETET EZ?! LEGYŐZÖTT EGY BOLHA!!!!

-         Fogadd el barátom, győzött a jobbik.

InuYasha persze ebből nem érzékelt semmit. Bántotta a tudat, hogy
soha többet nem láthatja Kagomét. Hiába vallotta be érzelmeit,
mégsem úgy sült el a dolog ahogy kellet volna. InuYasha
magányosnak és elhagyottnak érezte magát. Az a tudat, hogy soha
többé nem ölelheti meg és csókolhatja meg vérvörös ajkait és nem
mondhatja neki többé, hogy szeretlek. Ez a tudat kiborította. Kagome szíve alatt hordta szerelmük gyümölcsét, de még nem is láthatta soha. Miért van ez? Mit tett, hogy ezt érdemli? Talán ha előbb kimutatta volna érzéseit, talán ha sose szeretett volna bele és ha sose szeretkeznek azon az éjjelen. És mi lesz a babával? És mi lesz a szerelmükkel? Vajon meghal, kihuny a fénye akárcsak a hullócsillagnak? Van vajon
remény és ha van mit kell tenniük?

Rengeteg volt a kérdés InuYashában, de már késő volt. Észre sem vette és a nap lement. A vízen megannyi napsugár játszott a tavitündérekkel a víz felszínén. Táncoltak. Boldogak voltak. Vajon ők tudják mi a bánat?

A bánatnak sok fajtája van csak egy közös van bennük: mindegyik fáj a
szívnek és könnyet csal a szembe. A szív csodálatos teremtmény mely
képes szeretni, érezni. De vannak olyanok kik nem tisztelik és
összetörik. Ilyenkor fáj. A szív képes meggyógyítani önmagát, de
rengeteg idő kell neki és sosem felejt. Ilyenkor a szív beteg lesz és
sokszor a bosszúvágy a lelket is megfertőzi. Így lesz ő is olyan szív ki
nem képes szeretni s érezni csak gyűlölni boldogtalanságot okozni
más szíveknek mert ekkor már ő maga is élvezi ha másoknak bánatot
okoz. Ha a szív bekerül a bosszú tengerébe nincs menekvés. Ritka oly
szív mely kigyógyul összeforrasztja magát és él mintha mi sem történt
volna tovább. De ez csak egy maszk .A maszk alá már senki nem
néz. Pedig ott rejlik a lényeg. Ott láthatod meg a hegeket mit a
szerelmes szíven ejtettek. Ne feledd mindig nézz egy bánatos ember
álarca mögé és meglátod az igaságot s vigyázz, hogy ne ejts sebet
mert lehet, hogy egy angyalt ölsz meg.

InuYasha felnézett az égre. Az ég borús volt gyülekeztek a fekete
felhők akárcsak InuYasha szívében a bánat és a harag. InuYasha
ökölbe szorította a kezét. Lehet, hogy kívül semmi nem látszott, de
belül ordítani tudott volna, de édesanya sose engedte, hogy sírjon
mindig pofonvágta ha sírt és mindig azt mondta:
"Légy erős fiam sose szabad, hogy lássák a könnyeid nem érdemlik
meg"
De miért, miért ne sírjon ha arra van szüksége miért mindig ott kell sírni
ahol senki sem lát, miért?
Az embernek kell néha sírni. Sírni kell, hogy a bánat elszállhasson és
utána boldogság és fényes ragyogás töltse be szürke életünket. Sírni
kell, hogy tudjunk örülni. Sírni kell, hogy mások örüljenek. Sírni kell mert néha az éltben sírni is kell nem csak öröm az élet s ezért kell bátran
sírni. Lehet, hogy InuYasha öreg volt, de korán sem tapasztalt. Hogy
erre az ember rájöjjön élnie kell, hogy tapasztalatot gyűjtsön jót is
rosszat is az egyik nélkül nincs a másik. Mert a szerelem és
gyűlölet, árulás és bizalom, jó és rossz egy napon születtek. Ha csak az
egyik lenne minden unalmas lenne. InuYasha ezeken töprengett. A szél
arcába fújta haját s InuYasha szeméből forró könnyek csordultak .

Az író üzenete:

"Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön
el többé,
Eljönni onnan, hol boldog
voltál,
S otthagyni szíved
öröké!!!!! "