11.     fejezet

          San csendben gubbasztott a kocsi hátsó ülésén. Yuri némán vezetett és gondolkozott az este látottakon. Most jött rá mennyire jóban vannak. Kérdések tömkelegét tette fel magának. De még pár percig ő is hallgatott.

-        Mióta vagytok együtt? – nézett a lányra a visszapillantó tükörből.

-        Három éves korunk óta.

-        Hogy-hogy?

-        A kereszttestvérem. Igazából Hin szülei még élnek, de akkoriban az üzleti utak miatt alig látta őket.

-        Értem. És mik szüleid?

-        Anyámat nem ismerem, a születésem után rögtön elment. Apám cirkuszigazgató.

-        Akkor innen a szenvedély.

-        Bizony. Nekem is a véremben van.

-        És tulajdonképpen miért pont hozzátok mászott be?

-        Nem tom, talán azért mert Hin a premier előtt szakított vele.

-        Miért?

-        Én kértem rá.

-        Te? – Yuri nagy szemeket mereszt.

-        Azt hittem szeretem. Hin pedig a legjobb barátnőm, ezért szakítottak.

-        De a rendező Hint szerette.

-        Őt. Soha nem bántotta volna. De a fejébe ment az alkohol.

-        Értem.

-        Kész kis szappanopera mi?

-        Az. –kis szünetet tart a beszédben.- megérkeztünk. Menjünk be!

          Hin az ágyán kuporgott és nézett maga elé a semmibe. Álla az átölelt térdén nyugodott. Csendben gondolkozott a gyakorlóteremben történt dolgokon. Újra furcsa érzés kerítette a hatalmába. Más volt, mint az eddigi fellángolások. Talán szerelem?

          Hangtalanul felállt, az ajtóhoz sétált és halk kattanással kinyitotta. A rövid előszobán át a nappaliba ment, ahol Leon olvasott. Leült az egyik fotelba és jég kék tekintetét a fiúra emelte. Egy ideig hallgattak, mindkettő azt várta, hogy a másik kezdeményezze a beszélgetést.

-        Hüm? – nézett a könyv fölött a lányra a fiú.

-        Miért? – nem is folytatta a kérdését, jól tudta így is Leon, hogy mit kérdez a lány.

-        Nem tudom. Zavar?

-        Nem. Csak nem értem.

-        Nos, még én sem rendeztem el magamban mindent.

-        Vagyis te se tudod, hogy mi van közöttünk? –kérdezte a lány.

-        Mi legyen? – kérdezett vissza.

-        Nem tudom.

-        Két választásod van: Visszakozol és elfelejtjük egymást vagy folytatjuk tovább. Én a másodiknak örülnék jobban.

-        Azt hiszem…-kis szünet következik- én is…-böki ki végül Hin- Hát ennyi… Akkor szép álmokat! – a lány már indulna a szobájába, amikor a Leon elkapja a karját. Lehúzza magához és – bár ő is zavarban van- nyom egy puszit a szájára:

-        Neked is.