3. fejezet: Naoko

-         Gyűlölöm! – fakadt ki egy tó mellett Kagome, de aztán észbe kapott. – Nem… éppen ellenkezőleg. Jobban szeretem mint az életemet.

Ekkor hangot hallott a tó felől.

-         Kislányom…Kagome…

Kagome ijedten fordult a tó felé, ahol a víz felett egy nő lebegett. Rajta is fehér, földig érő ruha volt. A haja fekete volt mint Kagomének, de az idő és a kor apró pókjai már gondosan szövögették a fehér hajszálakat. Mindemellett gyönyörű nő volt. A hajában egy gyönyörű korona csillogott.

-         K-ki maga?

-         Az édesanyád vagyok. A nevem Naoko.

-         De az én édesany…

-         Tudom mire gondolsz. A te édesanyád a jövőben van. Nos, ő is félig meddig az édesanyád. De én vagyok az, aki megszültelek. Tudod ez egy hosszú történet. Gyere ide. – nyújtotta a kezét Naoko.

-         A vízen keresztül?

-         Csak gyere…

Kagome felállt és csodák csodájára pár centivel a víz felett elkezdett járni, majd odajutott anyjához.

-         Bizonyára már mondták, hogy Ramadar hercegnő vagy. Én pedig a királynő vagyok. A Ramadarok nagyon érzékeny lények. Csak azzal lehet megölni őket, ha a szívüket összetörik. Nos, én így jártam. De még megvártam, amíg te megszületsz, hogy legyen, aki egyesíti a népet. Mindennek már több mint 200 éve.

-         Akkor te nem is élsz?

-         Nem. Kaptam lehetőséget, hogy átjöjjek a másvilágról és ezt elmondjam neked. Figyelj, kislányom. Mikor megszülettél eljegyeztek egy hatalmas démon fiával. Egymásra kell találnotok! Ti vagytok a trón örökösei. Együtt kell uralkodnotok, a szerelmetek minden ártó gonoszt legyőz.

-         És hogy találom meg?

-         Meg fogod érezni, csak ő lehet az igaz szerelmed. Egy csók kell és mindenre fény derül. Mindig veled leszek kicsim, a szíved mélyén. De ezt szeretném odaadni. Ez a bizonyíték a származásodra. – mondta végül Naoko és a lánya nyakába akasztott egy nyakláncot, melyben gyémántokból kirakva egy angyal csillogott…ezután eltűnt a nő.

Kagome megbűvölve állt a tó közepén. Majd észbe kapott és visszament a partra, de anélkül hogy egy csepp víz is érte volna a testét. Elindult vissza a faluba. Már kezdte megszokni a hosszú ruhát, bár azért hiányzott neki a régi egyenruhája.