4. fejezet: Az út kezdete

„Nagyon messze van a falu, jó lenne fentről körülnézni, hogy merre menjek.” – gondolta és ekkor megmozdultak a szárnyai.

Elkezdett velük legyezni és felrepült. Meg sem állt a faluig, ott mindenki hatalmas szemekkel nézett rá. Nemcsak azért, mert repülve jött, hanem a kinézete miatt is. Olyan volt mint egy angyal. Kagome kicsit elpirult. Kaede odament hozzá.

-         Kagome? Mi történt?

-         Hát…kiderült, hogy Ramadar hercegnő vagyok.

-         Ramadar? Úgy tudtam kihaltak.

-         Nem. Itt vannak közöttünk és anyám szerint meg kell találnom a vőlegényemet akivel csecsemőkoromban eljegyeztek. És mi együtt fogjuk egyesíteni a Ramadarok népét.

-         Értem. És tudsz valamit erről a fiúról?

-         Csak annyit, hogy egy hatalmas démon fia és csak ő lehet az igaz szerelmem.

Erre mindenki Inuyashára nézett, aki elvörösödött.

-         Most mit bámul rám mindenki???!!!!

Erre az egész falu egyszerre sóhajtott.

-         Hallottam egy jóslatról. – kezdte Kaede. – Ami egy Ramadar hercegnőről szól. Menjetek el a levéltárba, ott megtaláljátok. De most menjetek lefeküdni, holnap nehéz napotok lesz.

Inuyasha erre csak morgott. De aztán végre minden elcsendesült. Senki nem gondolta, hogy valaki figyeli őket. Egy rejtélyes idegen egy tükrön keresztül nézte az alvó Kagomét.

-         Drága hercegnőm… hamarosan újra együtt leszünk.

Reggel mindenki új erővel ébredt. Felszerelkeztek és indultak.

-         Kagome, hogyan fogod megtalálni a vőlegényedet? – kérdezte Sango.

-         Anyám azt mondta egy csók kell és mindenre fény derül.

-         Értem.

-         Hogy az a… - kezdte Inuyasha az átkozódást.

-         Mi a baj Inuyasha? – kérdezte Kagome, ekkor megjelent Kouga.

-         Ez a baj. – morogta Inuyasha.

-         Drága Kagomém! Gyönyörűbb vagy mint máskor, már ha ez lehetséges! Ebbe a ruhába olyan vagy mint egy tündöklő angyal!

-         Köszönöm Kouga. – mosolygott Kagome, majd gondolt egyet és megcsókolta a farkast.

Inuyasha majdnem rosszul lett. Kouga élvezte a helyzetet és átkarolta Kagome derekát. Ám mivel a lány nem érzett semmit eltávolodott a fiútól.

-         Sajnálom Kouga.

-         De mit? – vigyorgott a farkas. – Istenien csókolsz.

-         Azt sajnálom. Nem lehetek az asszonyod, mivel… - ezzel Kagome elmondta neki az egész storyt.

Kouga fülei szabályosan lekonyultak.

-         Nem érdekel Kagome… Én akkor is várni fogok rád, amíg nem látlak egy kisbabával járkálni. Akkor hajlandó vagyok elfogadni, hogy másé lettél.

Kagome elvörösödött, Kouga pedig intett egy pát és eltűnt.

-         Akkor folytassuk utunkat. – szólt végül Sango.