7. fejezet: Reika

-         Szóval azt állítod, te vagy Kagome.

-         Igen, ő pedig Inuyasha.

-         Ez mind szép és jó, de tudod bizonyítani?

-         Persze. Hogyan bizonyítsam?

-         Ha te vagy Naoko lánya… meg kellett előtted jelennie, hogy ideirányítson. És át kellett adnia egy nyakláncot. A kérdésem: hogy nézett ki Naoko és a nyaklánc?

-         Nagyon szép, fekete hosszú haja volt mint nekem, bár már volt benne egy-két ősz hajszál. Hosszú fehér ruhában jelent meg előttem, a fején pedig egy korona csillogott. Szemei kékek voltak, termete karcsú. És nagyon kedves arca volt. Egy tó felett jelent meg nekem. És a nyaklánc az így néz ki. – Kagome elővette a nyakláncot, amit az anyjától kapott.

-         Semmi kétség. – adta meg magát a nő. – Visszatértél, drága unokahúgom. – és átölelte.

Kagome mit sem sejtve visszaölelt.

-         Reika vagyok, édesanyád testvérének a lánya. Miután meghalt rám bízta a koronát, hogy őrizzem, amíg te visszatérsz. Jajj, úgy örülök neked.

-         Én is örülök, hogy visszatérhettem.

-         A jövő hónapban megtarthatjuk a koronázást és persze előtte az esküvőt is.

Erre Kagome és Inuyasha is elvörösödött, de nem szóltak.

-         Gyertek, megmutatom a szobátokat. A hagyomány nálunk úgy tartja, hogy az esküvőig a menyasszony és a vőlegény nem aludhatnak egy szobában. – mondta, miközben vezette őket.

-         De szomszédos szobát kaphatunk? Mert én úgy nem tudok aludni, ha Kagome nincs a közelembe és nem tudom hogy jól van.

-         Persze, azt lehet. – adta meg magát Reika.

Kagome meglepődött Inuyasha ezen kijelentésén és megeresztett egy mosolyt.

„Örüljetek csak, úgysem tart sokáig” – gondolta magában Reika.

Megmutatta a szobákat és egyeztettek, mikor menjenek le vacsorázni. Reika ott volt a tálalásnál és Inuyasha poharába altatót csepegtetett. Majd mint aki jól végezte a dolgát felment átöltözni. Hét órakor mindenki lement, Reika pedig leültette őket. Majd gonoszul felemelte a poharát.

-         Szeretnék köszöntőt mondani. – és felállt. – Végtelen boldogsággal tölt el, hogy unokahúgom, Kagome visszatért hozzánk a vőlegényével együtt. Teljes szívemből kívánom, hogy legyenek boldogok, hosszan uralkodjanak erőben és egészségben. Frigyüket áldja meg sokszor az Isten.

Ezzel mindenki éljent kiáltott és felhajtották a bort. Majd következett a vacsora. A szakácsok nagyon kitettek magukért a 4 fogásos vacsorával. A desszert után, Inuyasha nagyon álmos lett.

-         Elnézést kérek, de muszáj felmennem…Nagyon álmos vagyok.

-         Persze szívem…mostanában alig aludtál. – mondta kedvesen Kagome.

Inuyasha egy futó csókot nyomott Kagome ajkaira és elindult felfelé. Érdekes módon, mire felért már nem is volt álmos. Azért lefeküdt a gyönyörű, habos ágyba.