10. FEJEZET

Ekkor a hold mellett az égen egy csillag jelent, meg fényesen pulzálni kezdett. Inuyasha felnézett és csak ennyit szólt:
     - Feljött.
     - Fel. -nézett Miyoko is a csillagra-És ragyog. Ahogyan azt a jóslat meg is mondta.-Kis szünetett tart- De most nem ez a lényeg. Ki kell szabadítanunk a barátaidat. Ehhez pedig tervre van szükségünk. Még hozzá elég jóra tekintve, hogy kivel állunk szemben. És hogy milyen állapotba vagyunk mindketten.
     - Igazad van... Mint régen is. Elképesztő, hogy gyerekként is milyen éretten tudtál gondolkodni-mosolyodott el Inuyasha. Réveteg arccal nézte a lányt.- De... Most ideje lenne aludni. Késő van és ki kell pihennünk a harcot. Ugye nem fog leomolni az illuzió sziklafal ha pihensz.
     - Nem hiszem. Bár... Nem vagyok benne biztos, de valószínűnek tartom,hogy fenn marad-szemében kétség tükröződik.-Inkább én mégis virrasztok csak a biztonság kedvéért.
     - Erre abszolút nincs semmi szükség. ALudnod kell és pont, megvárom amíg elalszol én csak utána fekszem le. Ha összeomlik majd felkeltelek.
     - Rendben.-ezzel a tudattal aludt el a lány. Mivel a fal nem omlott le percekkel később Inuyasha is lehunyta a szemét. Nyugalmasan telt el az éj.

Nem csak az éjszaka volt nyugodt. a rákövetkező pár napban Inuyasha és Miyoko is pihent. Tudták fáradtan és sebesültem semmi esélyük nem lenne. Mire a legtöbb sebük begyógyult már körvonalazódott is a terv a fejükben...