IV. fejezet: Sakura története

-         Nos, az egész úgy kezdődött, hogy Kikyo egy nap fegyvertelenül elindul az erdei forráshoz fürdeni. Egyszer csak megjelent mögötte egy hatalmas démon. Bizonyára meg is ölte volna, de egyszer csak meghallott egy hangot ami azt kiáltja: Delejgömb! A démont felemésztette és Kikyoval ott állt szemben egy lány aki kiköpött mása volt, akár a nővére is lehetett volna. Sokáig beszélgettek. A lány Sakura volt, egy nagyon erős boszorkány. Legalább annyira volt erős mint Kikyo. Köztudott, hogy a mikok és boszorkányok kapcsolata nem éppen felhőtlen. Ennek ellenére ők összebarátkoztak és bíztak egymásban. Sakura segített őrizni Kikyonak a Szent Ékkövet és sose gondolt arra, hogy ellopja. Egy nap azonban démonok támadták meg a falut az Ékkövet keresve. Nem bírtunk velük. Sakura arcán fájdalom tükröződött, amikor elzavart minket a faluból. Kikyo sem tehetett semmit, az embereket biztonságba kellett helyezni. Mire visszaértünk a démonok sehol… Sakura viszont holtan hevert a földön. Az összes erejét felhasználta egy végső varázslathoz. Hát ennyi lenne Sakura története.

Mindenki tátott szájjal hallgatta végig a mesét.

-         Na nem. Én biztos nem ennek a lánynak a reinkarnációja vagyok. Én csak egy átlagos egyetemista vagyok, aki szeretné az orvosin folytatni a tanulmányait. – kezdte a kiborulást Keiko.

-         Nem tehetsz ellene semmit… Kagome sem tehetett. – vetette oda Inuyasha,

-         TE CSAK NE MOND MEG NEKEM MIT TEGYEK KUTYAFÜLŰ!!! – ordította le Keiko.

„Látszik, hogy Kagome nővére” – nyelt egyet Miroku.

Inuyasha köpni-nyelni nem tudott. Keiko kiviharzott a kunyhóból. Csak ment, maga sem tudta merre. Kagome utána rohant.

-         Keiko! Keiko! – végre beérte a lányt. – El kell fogadnod, aminek születtél. Nekem sem volt egyszerű elfogadnom, hogy egy miko reinkarnációja vagyok és őriznem kell a Szent Ékkövet. Fogadd el. Nagyhatalmú boszorkány voltál előző életedben. Nem is érdekel milyen erőket örököltél?

Kagome tudta hogy kell bánni a nővérével.

-         Na jó, nem bánom. Menjünk vissza.

-         Imádlak! – ölelte át a nővérét Kagome, majd elindultak visszafelé.

Bementek a kunyhóba.

-         Keiko velünk marad. – jelentette be Kagome.

Az egész csapat örült az új tagnak bár Inuyasha morgott. Az éjszakát a faluban töltötték. Másnap reggel indultak. Ám indulás előtt Kaede anyó egy táskát adott Keikonak.

-         Ennek még hasznát veszed. Sakuráé volt.

-         Köszönöm.

Keiko lopva belenézett a táskába. Pár varázskönyv, egy notesz és különböző varázsszerek voltak benne.

-         Keiko gyere már, indulunk! – kiáltott Kagome.

-         Jövök már!

A lány a vállára tette a táskát és újdonsült barátaihoz szaladt. Együtt folytatták az útjukat. Ha megálltak estére Keiko folyton a könyveket vagy a füzetet bújta. Rájött hogy a füzet Sakura naplója volt. Kezdte megtanulni a varázsigéket és a bájitalok alapanyagait.