Másolat XIII.
ivicicamica 2007.05.09. 18:35
13. FEJEZET
Miyoko kicsit meglepődik.
- Egész kellemes hang a gazdájához képest…
- Remélem nem akarod ezt vele is közölni – Sango megsemmisítő pillantással nézi a hátát – Mit csinálunk? Rátörjük az ajtót?
- Valami olyasmi… - Mire kimondja az ajtó hangos csattanással kirobban a helyéről. – Akkor csak utánad.
Bent mindenki döbbenten bámult a furcsa kis duóra. Legfőképp Kagome. Úgy érzete mintha tükörbe nézett volna. A két lány egy időtlen másodpercig csak nézte egymást. Nem találtak szavakat. Bár hitték ezt a hasonmás dolgot, de más ezzel így élőben szembesülni. Ugyanaz a finom arc, ugyanazokkal a makacs vonásokkal. Ugyanaz a termet és a tekintet. Még a hajviseletük is hasonló volt, de hiába a külső érezni lehetett rajtuk a különbséget. Miyoko eszmélt fel először. Meglendítette a kezét mire Naraku nagy ívben átrepült a szobán és a falhoz csapódott ahonnan nem is esett le.
- Ha bárki megmoccan megölöm – keményen csengett az ifjú miko hangja. Mindenki dermedten állt a szobában és mozdulatlanul nézte ahogy Miyoko és Sango kioldozza és felsegíti Kagomét, majd ahogy elindul ki a szobából. Akkor sem tett senki semmit amikor becsukódott mögöttük az ajtó. Mintha hipnotizálták volna a szobát. De biztos, hogy csak mintha? – FUTÁS!! – Mindenki teljes erejéből rohant keresztül a palotán ki az udvarra.
Később
Végül hiába minden terv csak az udvaron tudtak találkozni a fiúkkal, de akkor már késő volt.
- Miroku!! – Sango örömében a szerzetes nyakába veti magát és csak akkor eszmél rá, hogy ez nem volt túl jó ötlet amikor már bekövetkezett a „gikszer”. Elvörösödve törli képen a fenék taperolásért. – Te ilyenkor sem tudsz másra gondolni??? Perverz pap…
- Ha befejeztétek akkor esetleg mehetnénk – a bejárati kapu hangos robajjal becsapódik. A várfalon íjászok jelennek meg és egy tollpihén Kagura ereszkedik le az udvarra- is…
- Ez nagyon-nagyon nem jó – Kagome szinte bűvölten nézi ahogy a legyező kinyílik a finom ujjak között – ez így is volt tervezve?
- Hát nem igazán… - Miyoko egérutat keresve nézz körbe, de hiába a védelmen a legkisebb hiányosságot se lehet felfedezni. Mindenhol sorfalba a katonák és ahogy kénytelenek az udvaron rostokolni csak egyre több és több özönlik az udvarra lezárva minden menekülési utat. Még egy egér se jutna ki a palotából észrevétlenül. Ami ugyebár nekik nagyon-nagy gond.
- Úgy nézz ki még egy ideig maradni kényszerültök. Ugye nem baj??? – Kagura negédes hangon beszél, azon a hangján ami nem sok jót ígér az ellenfeleinek – Remélem nem siettek sehova. Mert innen ki nem juttok egyhamar.
- Egyhamar??? – Shippou reménykedve nézz fel. – Mégis mikor?
- Mondjuk soha! – erre meglendíti a legyezőjét egy kecses mozdulattal elindítva a támadást.
|