XI. fejezet: Furcsaságok

Felöltöztek és elindultak vissza. Már mindenki aludt. Így Sessh leült az egyik fa alá, Keiko meg az ölébe. Így aludtak el. Keiko arra ébredt, hogy valaki az ő ölében kucorog. Lenézett és Rint látta, ahogy édesen alszik. Megböködte Sessht.

-         Figyeld… - suttogta.

Sesshoumaru odanézett és elmosolyodott.

-         Viszont lassan kelni kéne. Indulnunk kell. – mondta közben.

-         Rendben. – válaszolta Keiko, majd gyengéden felébresztette Rint. – Rin-chan. Ébresztő, kelés van, hétalvó.

-         Még öt percet… - fúrta bele a kislány az arcát Keiko hasába.

-         Azaz 5 perc ide vagy oda…

-         Jól van, kelek már. – ült fel Rin és kimászott Keiko öléből.

Keiko is felállt és kinyújtózott, utána pedig Sesshoumaru is.

-         Na ha mindenki összeszedte magát indulás.

Ezzel útra kelt a csapat. Sesshoumaru és Keiko ment elől egymást átölelve. Előttük Rin ugrándozott. Hátul pedig Jaken ment, Aunt vezetve. Napok, hetek teltek el. Sesshoumaru és Keiko szinte minden éjszakát végigszerelmeskedtek. Egy nap, amikor egymás karjaiban feküdtek egy fa tövében Sesshoumaru zavartan nézett körbe.

-         Mi a baj Sessh?

-         Valaki figyel minket…

-         Ki? – kérdezte Keiko és felült.

-         Nem tudom. De most jobb ha visszamegyünk a táborba. Gyorsan öltözz fel.

Keiko nem tudta mire vélni Sessh reakcióját, de azért felöltözött. Sesshoumaru is felvette a ruháit, majd elindultak vissza. Sesshoumarut nem hagyta nyugodni az a valami ami figyelte. Jól átölelte Keikot és a mellettük alvó Rint. Nem akarta, hogy bárki is elszakítsa őket tőle. Megvárta amíg Keiko elaludt, utána ő is elszenderedett. Álmában anyja jelent meg neki.

-         Sesshoumaru, beszélni akarok veled. Holnap éjjel gyere A Három Fához… emlékszel még rá?

-         Igen.

-         Ott várlak. És egyedül gyere.

-         Értem.

Ezzel Sessh fel is ébredt. Még alig pirkadt.

„Vajon mit akar?” – gondolta magában. - „Éveken át nem jelentkezett, most pedig felbukkan? Nem értem…”

Lassan felébredt a csapat többi tagja is. Keiko nem értette Sesshoumaru miért ilyen komor.

-         Valami baj van, szívem?

-         Semmi…csak elgondolkodtam.

-         Aggódok miattad Sessh. Olyan fura vagy azóta az erdős dolog óta.

-         Nincs semmi bajom, ne aggódj. Apropó, ma a faluban éjszakázunk.

-         De jóóóó!!! – kiáltott Rin.

A falu nem volt messze, mire alkonyodott már ott voltak.

-         Egy szobát kérek, három ágyasat, ha lehet egy dupla ágy is legyen benne.

-         Értem kisasszony. A 10-es az önöké.

-         Köszönjük. – Keiko a társaihoz fordult. – Na akkor menjünk.

-         Felesleges volt nekem ágyat kérned. Éjjelre el kell mennem.

-         Hova?

-         Majd holnap elmondom. Ti csak pihenjetek. – Sesshoumaru odalépett Keikohoz és megcsókolta.

A lánynak furcsa volt a csók. Teljesen más volt, mint amit korábban adott. Olyan hideg…

-         Akkor én megyek. – Sessh intett egyet, majd kilépett az ajtón.

-         Hát, akkor gyertek, menjünk. – indult el Keiko.