5.      Fejezet: Az első csók, a pille menekvése

             És leugrott, amint Rin nyakáról lekerült a kés, Sesshoumaru a kúthoz vetette magát, de már csak a kék villanást láthatta, amiben eltűnt a lány. Kimért mozdulattal lentebb hajolt, de a csontokon kívül semmit nem látott odalent. Hova tűnhetett?

            Az iskolát gyorsan megjárták, Inuyashának még el kellett pár helyre kísérnie Kagomét. Nem zavarta, a szokottnál jóval kevesebbet morgott. Kagome csendben nézte a fiú arcélét.  Örült, hogy itt van vele, bár ezt senkinek nem vallotta be.

-         Inuyasha – nézte továbbra is.

-         Hüm? –emelte le az égről a tekintetét a hayano. Aranysárga szemei társnője arcát fürkészték.

-         Menjünk, vegyünk tésztalevest – mosolyodott el Kagome.

-         Rendben! – hatalmas lelkesedéssel vetette be magát a polcsorok közé.

            Végén hatalmas pakkokkal jöttek ki. A bevásárolni való csak egy kis zacskó volt, de ezek mellett ott volt a több doboznyi tésztaleves. A fiú nagyon elégedettnek tűnt.

            Este hatalmasat ettek csak kettesben a szent fa alatt.

-         Nyam! Ez nagyon jó lett Kagome – Inuyasha három ember helyet is evett.

-         Örülök, hogy ízlett – mosolygott rá a lány.

-         Lassan vissza kéne mennünk…

-         Igen vissza…

-         Nincs kedved?

-         Nem sok.

-         Akkor maradunk éjjelre.

-         Köszönöm – most vették észre milyen közel ülnek egymáshoz. Kagome pirosan felnézett a fiúra, aki le rá. Pár pillanat múlva alig centikre volt egymástól az orruk. A lány lehunyta a szemét és várta a csókot.  A fiú szája lassan, nagyon lassan közeledett, kicsit előrébb hajolt, hogy siettesse a csókot, és ekkor megtörtént. Összeért az ajkuk. Kagome kecses kezével átfonta a fiú nyakát, szükség volt a támaszra, forgott vele a világ. A csók végén kábán nézték egymást.

            Sesshoumaru felhős homlokkal nézte az üres kutat. Ekkor érezte, hogy apró kéz cibálja meg a nadrágját. Rin nézett fel rá könnyáztatta tekintettel.

-         Ugye eltűnt? – szipogta a szellem térdének.

-         El ne félj – szólt barátságosan és magához ölelte a lányt. – Na ne sírj… Nincs semmi baj – legalábbis neked. De ő majd számol velem, ha újra összefutunk. Tette hozzá a szellem gondolatban.