XV. fejezet: A találkozás

Kagome és a többiek ott maradtak, amíg Keiko teljesen össze nem szedte magát. Aztán elbúcsúztak. Megígérték, hogy rendszeresen látogatják. Így is lett. Közben peregtek az évek, de Keiko mégsem tudta elfelejteni Sesshoumarut. Egy nap, Keiko pont a kisfiával, Shottal játszott. A gyermek már 4 éves volt és nagyon hasonlított az édesapjára. Nem látszott rajta hogy félszellem. Csak a mérgcsíkok hiányoztak az arcáról, különben kész mini-Sesshy lenne.

Ekkor kiáltások hallatszottak kintről.

-         Szellem! Szellem! Hívjátok az Úrnőt!

Keiko felnézett.

-         Ez most kemény lesz. Shot, gyűjtsd össze az embereket a templomnál és vigyázz rájuk. Nem felejtetted el a támadásokat amit Inuyasha tanított ugye?

-         Nem, mami.

-         Rendben. Akkor vigyázz az emberekre. – Keiko átölelte a kisfiát, majd útnak indította a falu másik felén lévő templomhoz.

Shot ment és mindenhonnan gyűjtötte az embereket. Kicsi kora létére nagyon okos volt.

Keiko elindult az ellenkező irányba a szellem elé. Nem is sejtette ki az.

Sesshoumaru a tőle megszokott nyugodtsággal ment a falu felé. Jól tudta melyik faluba megy. Ő is a szívében őrizte még Keikot. De muszáj volt elpusztítania a falut, mert Naraku elrabolta Rint. Sesshoumaru próbálta megkeresni, de Naraku folyton kicsúszott a kezei közül. Így Naraku egyességet kötött vele: ha elpusztít ebbe a faluba mindenkit, akkor visszakapja a kislányt. Így Sesshoumaru kénytelen-kelletlen, muszáj volt megtennie, amit Naraku kért.

Amikor a falu határához ért, nem akart hinni a szemének. Keiko állt ott. Az évek nem sokat változtattak rajta, ha lehet még szebb lett. Magasodott és jobban ki is kerekedett. Hosszú haját, ami már lassan a térdéig ért befonva viselte. Keiko is meglepődött Sesshen. Egyik sem tudott megmoccanni. Ekkor egy kiáltás törte meg a csendet. Egy kisfiú futott ki a faluból, egyenesen Keikohoz és átölelte a lábát.

-         Mami! A falusiak azt mondták, biztos a végső küzdelembe mész, azért küldted oda őket. Ugye…ugye nem? Nem akarom, hogy meghalj. – szipogott Shot.

Keiko leguggolt.

-         Kicsim, tudod milyen veszélyes itt. Mondtam, hogy ne gyere utánam, ha egy szellemmel küzdök. Veszélyes.

-         Majd én megvédelek! –törölte le a könnyeket Shot.

-         Ebben nem kételkedek… de most kérlek, menj vissza szépen a templomhoz.

-         Nem megyek! – kiáltotta Shot és szembefordult Sesshel.

Sesshoumaru kővé dermedt. A kisfiú kiköpött mása volt a méregcsíkokat kivéve.