XVI. fejezet: Fájdalom a szívben

-         Shot kérlek.

-         Na jó. – adta meg magát a gyerek. – De ha baj van kiáltasz és én ellátom a szellem baját. Úgy ahogy Inuyasha bácsi tanította.

-         Ígérem, de most szaladj vissza.

Shot sarkon fordult és visszarobogott a faluba.

-         Lám, lám, négy év után hallok is valamit felőled? – kérdezte gúnyosan Keiko.

Sesshoumaru erre nem tudott semmit mondani. Végül csak ennyit bökött ki:

-         Az a gyerek…

-         A fiam, Shot.

-         Értem.

-         Nos, ha befejeztük a csevegést…

-         Még nem fejeztem be. Az a gyerek kísértetiesen hasonlít rám.

-         Lehet.

-         És ez véletlen?

-         Nem.

Sesshoumarunak elkerekedett a szeme.

-         Úgyérted… ő az…én

-         Igen, a fiad.

A hatalmas szellem teljesen ledermedt.

-         Hogy tudtad eltitkolni?

-         Még kérded? Semmi közöd sem hozzá sem hozzám!

-         Nem tagadhatod meg tőlem.

-         De, megtagadhatom! Azok után amit velem tettél! Én alig vártam a reggelt, hogy elmondhassam, hogy a gyermekedet várom, te meg a földig alázol! – Keiko szemébe könnyek csillantak meg.

-         Nem úgy van ahogy gondolod. Muszáj volt.

-         Persze… muszáj volt megalázni és kihasználni. Most pedig menj innen, nem akarlak bántani.

-         De Keiko, én…én…még mindig szeretlek.

-         Na persze… te nem tudod mit jelent szeretni Sesshoumaru. Az volt a szerelem amit én éreztem irántad. – ezzel Keiko sarkon fordult és elindult vissza a faluba, majd egy jó erős védőfalat vont fel, ami láthatatlanná tette a falut.

Amikor biztos volt benne, hogy a férfi nem látja, térdre rogyott.

-         Miért csinálod ezt Sessh? Pont elfelejtenélek, erre megjelensz!

-         Mamiiiiiiii! – rohant oda hozzá Shot.

Keiko szorosan átölelte a kisfiát.

-         Annyira szeretlek kicsim.

-         Én is téged mami. – mondta Shot és szorosan átölelte az anyukáját.

-         Nos, a veszély elmúlt, mindenki hazatérhet az otthonába. A pajzsom védi most a falut, ameddig kell.

Erre mindenki megnyugodott és hazatértek. Keiko is hazament a kisfiával. Még mindig szerette Sesshoumarut, bár tudta, hogy nem lehetnek együtt. Nem tudott megbocsátani a férfinak.