XIX. fejezet: Újra kezdődik

Eltelt jó pár hét békességben. Sesshoumaru és Keiko a mennyekben járták, és az hogy együtt nevelhették Shotot csak tetőzte azt. Sesshoumarut kicserélték. Szívesen segített az embereknek, játszott a fiával, sőt ha kellett vigyázott a többi gyerekre is. Immár Rin is velük élt, nagyon jól kijöttek Shottal. Rin büszke volt rá, hogy ő lehet a kisfiú nagy és okos nővére. Sok játékra megtanította. Azt hihetnétek itt a vége boldogan éltek amíg meg nem haltak. De nem.

Egyik reggel Sesshoumaru arra ébredt, hogy Keiko nincs mellette. Először nem gondolt semmi rosszra, azt gondolta Shot kicsit előbb kelt, vagy talán valamelyik falusi hívta. Így lassan ő is felkelt és felöltözött. Benyitott Shothoz, de a kisfiú édesen aludt. Sesshoumaru körülnézett a házban. Keiko sehol. Kiment. Senki nem látta. A férfi kezdett megijedni. Visszament a házba, és ott egy levelet talált.

Drága Fiacskám,

Úgy látom semmibe vetted a figyelmeztetésemet. Szóval akkor viseld a következményeit… Nálam van a kis szerelmed, de már nem sokáig van ezen a világon. Meg akarod menteni? Tudod hogy tedd, gyere ide és érdemeld ki… Ha ehhez is gyáva vagy meghalnak. És ha végeztem velük, a következő a fiad lesz.

Anyád

Sesshoumaru nem értette a királyi többest. A düh elborította az agyát. Felkapta a fiát és elindul megkeresni az öccsét. Tudta hogy itt vannak a közelben.

-         Inuyasha! – kiáltott Kagome.

-         Mi az szívem? – válaszolt Inuyasha mosolyogva.

-         Miket tanítasz te a fiadnak?! – kiabált Kagome miközben leszedte ifjabb Inuyashát egy gyanúsan vékony ágról.

Hát igen, időközben a sors őket is megajándékozta egy kisfiúval. Még alig volt másfél éves de már rohangálni kellett utána.

-         Amit tudnia kell hogy erős szellem legyen.

-         Nem fogsz belőle szellemet nevelni. Nem akarom hogy minden nap a szívbaj kerülgessen.

Inuyasha felsóhajtott majd átvette a fiát. Imádták egymást, igazi apa-fiú kapcsolat. Kagomének sokszor már sok volt ez a férfiuralom.

Ekkor betoppant Sesshoumaru, Shottal a vállán.

-         Sessh? Mit csinálsz te itt?

-         Egy szívességet szeretnék tőled kérni. Lenne egy kis dolgom, addig tudnátok vigyázni a fiamra?

-         Az unokaöcsém! – Kagome lekapta a kisfiút Sessh válláról.

-         Kagome! – ölelte át Shot Kagome nyakát.

-         Ne aggódj megleszünk. Remekül ellesznek a kis Inuyashával. – mosolygott a szellemre Kagome.

Sesshoumaru is halványan elmosolyodott, majd nyomott egy puszit a fia homlokára.

-         Nemsokára érted jövök. – ezzel eltűnt.

-         Vajon mi baja lehet? – töprengett Inuyasha.

-         Nem tudom, lehet Keikoval akarnak kicsit kettesben lenni.

Ezalatt Sesshoumaru anyja rejtekhelye felé suhant. Nem is lehetett belőle látni semmit, csak néha egy ezüst vagy fehér foltot. Nagyon dühös volt az anyjára, még talán senki nem látta ennyire kiborulva. Szeme villámokat szórt, keze pedig ökölbe szorult.

Keiko ki volt kötözve egy fához. Nem akármilyen kötéllel, hanem varázserejű kötéllel, megkötötte minden erejét. Sesshoumaru anyja mint egy baljóslatú árny közeledett felé.

-         Nem fogsz meghatni ezzel a könyörgő tekintettel. Teljesen elrontottad a fiamat, olyan lett mint a nyomorult apja! Nem kis erőmbe tellett átformálnom, te meg pillanatok alatt visszaváltoztattad! – Seiya –így hívták Sessh anyját– elkapta a lány haját. – Ezen az sem változtat hogy már a második gyereketeket várod.

Keiko ledöbbent. Gyanakodott rá, hogy terhes, de nem volt benne biztos.

-         Engedd el! – hallatszott egy dübörgő hang.