11.      Fejezet: Emberpille

Nisan pillanatok alatt magára kapkodta az összes ruhát és a tőle telő legnagyobb nyugalommal és büszkeséggel kisétált a partra.

-         Úgy nézz ki megint találkozunk – nézett fürkésző pillantással a szellemre.

-         Bocsánat, Rin fürdeni szeretett volna, nem tudtuk, hogy van ott valaki.

-         Nem te kérkedtél az orroddal? – kérdezte meglehetősen pimaszul a lány. De igen ő volt. Válaszolt magában a szellem. Viszont már annyiszor felidézte magában vágyakozva ezt az illatot, hogy azt hitte képzelődik. Bár ma más volt. Több volt benne az emberi.

-         De én voltam – mondta csendesen.

-         Tehát mégsem olyan jó az orrod.

-         Talán. Bocsánat. – a megpillantásra gondol

-         Mindegy. Nem nekem lesznek rémálmaim.

-         Mégis mitől lennének rémálmaim? – úgy érezte lemaradt a gondolatmenetben. A háttérből kihallatszott a sekélyben futkározó kislány boldog kacaja, ahogy az aranyhalakat kergette.

-         A látványtól. – erre félig elmosolyodott a szellem.

-         Nem olyan rémálomba illő az. . .

-         Hát… nagyot tévedtek rólad a híresztelések.

-         A híresztelések?

-         Ühüm. Kérdezősködtem utánad. Megtudtam, hogy te vagy az Inuyasha nevű félszellem bátyja, hogy örökbe fogadtál egy kislányt, és már ezen a ponton döcögött az az állítás miszerint érzéketlen vagy és rideg, sőt ember, szellem, hayanou gyűlölő. Ja és kegyetlen. Ami szerintem arra vall, hogy téged a legtöbb élőlény meglehetősen félreismert – választ se várva folytatta- Azt is megtudtam, hogy az apád akkor halt meg amikor a féltestvéred, Inuyasha anyját akarta megmenteni, és azt is, hogy ezt lényegében a saját hibádnak érzed mert nem kísérted el. Ami megjegyzem szerintem nem igaz. Ja mondtak olyasmiket is, hogy Jaken törzsét egyszer megmentetted, amiért ő a szolgád lett, ja és hogy egyszer levágták a fél karod, amikor a tesseigáért küzdöttél az apád sírjában és hogy azóta egy Meretosi nevű szellem – aki tudtommal az alvilág sebésze- visszanövesztette neked. Hogy nálad van egy Tenseiga nevű kard, ami gyógyít és életlen, sőt életeket is képes visszaadni. Ám te nem voltál vele megelégedve így Naraku egyik szolgájának a fogaiból, akit Inuyasha megölt, kardot készíttettél, a Tokijint.

-         Felkészültél ez életemből. Ez így nem igazságos, én semmit nem tudok rólad.

-         A lepkéket titok övezi – duruzsolta a lány a fülébe. – Ezért is neveztek el minket tündéreknek. – hát persze, gondolhatott volna rá, hogy a pillevarázslók a mesebeli tündérek.

-         Nálatok mindenki lány? – ha jól emlékszik csak elvétve hallott férfi tündérekről.

-         Nem. De a nagytöbbség. Ezért is engedett a bigámia –erre a férfi teljesen elsápadt.

-         A bigámia?

-         Bizony van olyan hogy egy tisztavérű, jó családban született férfinak akár húsz, huszonöt felesége is van. – Sesshoumaru vészesen fehéredett.

-         És te is feleség vagy már?

-         Dehogyis! A pillangókirálynőnek nem kötelező férjhez menni, és ha férjhez is megy nem muszáj pillangóhoz, nyugodtan mehetünk emberhez vagy akár másik szellemhez is. Viszont, csak addig vagyunk királynők amíg érintetlennek vagyunk.

-         Szeretsz az lenni? – puhatolózott óvatosan. Most már biztos vagy begolyózott vagy szerelmes. Az utóbbira gyanakodott.

-         Nem igazán, de egy rossz választás nekünk az életünkbe is kerülhet.

-         A lepkék törékenyek… – nézte az alacsonyan égő napot, ma lesz a telihold második éje.

-         Valóban azok vagyunk.  De csak ilyenben.

-         Persze, ha neked ugranék mit tudnál tenni?

-         Most, hogy rajtam van a szárnyam? Elkábítanálak…

-         Ez hogy függ össze a szárnyaddal?

-         Hát azon van a hímpor. Illetve a hímporok. Mindenféle, altató, kábító, hipnotizáló, fojtó, bénító, mindenféle.

-         Értem. – az ég lassan kezdett narancsozódni.

-         Mennem kell –állat fel a lány, a sötétzöld selyemanyag a combja körül táncolt, néha egy-egy sallang felcsapódott a meztelen hasbőrére.

-         Nem tartasz egy ideig velünk?

-         Talán. Holnaptól…

-         Miért pont holnaptól, nem zavarsz. Gyere ma éjjelre is – végre maga mellett tudhatja huzamosabb időn át. Nem akarta elszalasztani a lehetőséget.

-         Ma éjjel már programom van. Holnap reggel, szívesen csatlakozok – a nap gyors ütemben bukott le a láthatár alá. Sesshoumaru a levegőbe szagolt, egyre több volt az emberszag. Pedig hármunkon kívül nem volt ott senki.

-         Tényleg maradj! – kérte Rin a semmiből előbukkant és a lány nyakába vette magát. – Légysziiii!!!

-         Komolyan nem lehet, na nagylány tessék elengedni – finoman meglegyezte a szárnya szélével.  De a mozdulat félúton félbe szakadt, Nisan aurája felszikrázott és amikor újra láthatóvá vált másik előtt, egy fekete hajú, szárnyatlan emberlány ült ott. Elkésett, ez volt az emberré válásának az éje. És ő leleplezte magát egy majdnem teljesen ismeretlen szellem előtt. Előbb nagy galiba lehet.