XX. fejezet: Végkifejlet

-         Nahát, nahát, Sesshoumaru is megérkezett végre. – mosolygott negédesen Seiya.

-         Engedd el Keikot. – sziszegte Sesshoumaru.

-         Óóó, csak nem aggódsz?? – karmait végighúzta Keiko nyakán, ahonnan kibuggyant a vér.

Ez volt Sesshoumarunak az utolsó csepp a pohárban, nekirontott az anyjának. Hosszú és véres küzdelem következett, mintha két idegen szellem csatázna. Nem anya és fia. Keiko próbálta kiszabadítani a kezét, erősen koncentrált, hogy feloldozza a kötélre olvasott bűbájt. Hosszas próbálkozás után végre szétszakadt a kötél. Pont akkor amikor Sesshoumaru a földre került. Seiya megállt előtte.

-         Sajnálom hogy meg kell öljelek téged fiam, de nem fogadtál szót és ezért büntetés jár. De ne aggódj, a lányt is megölöm és a túlvilágon együttlehettek. Már ha odakerültök. – kacagott fel Seiya.

-         Sesshoumaru! – Keiko odarohant a férjéhez.

-         Ne aggódj, nincs semmi baj. – nyögte Sessh.

-         Óóóó, milyen megható.  – mosolyodott el Seiya. – Hát ég veletek. – ezzel végzetes csapást mért a két szerelmesre.

Ekkor azonban olyasmi történt amire nem számított. A Tensaiga önálló életre kelt, kicsúszott a hüvelyéből, először egy pajzsot vont Sessh és Keiko köré, majd átfúrta Seiya gyomrát, a hús pedig elkezdett lángolni. A nő felsikított, de már semmit nem tehetett. Elevenen égett el. Pár perc múlva már csak egy kupac hamu és a Tensaiga hevert a földön.

Sesshoumaru és Keiko ziláltak, majd egymásra néztek. Sesshoumaru odahajolt és gyengéden megcsókolta a nőt. Keiko átölelte a férfi nyakát és eldőltek. Hosszú percekig csak csókolták egymást. Majd Keiko ellátta Sesshoumaru sebeit és elindultak a kisfiúkért.

Pár hónap múlva már boldog életet éltek. Keiko kint ül egy hatalmas tölgyfa alatt, kerekedő pocakkal, Shot mögötte játszott. Sesshoumaru tűnt fel a láthatáron. A nő felnézett rá és rámosolygott. A szellem visszamosolygott rá és leült mellé, egyik kezével végigsimította a hasát, mire egy rúgás jött válaszul. Majd megcsókolta ifjú feleségét.

-         Jól vagytok?

-         Persze, minden rendben. – mosolygott rá vissza Keiko.

-         El sem hiszem, hogy ilyen nyugodt és boldog életünk van.

Keiko a férfi vállára hajtotta a fejét.

-         Hiszen ez egy bűvös szerelem, szívem.

THE END