3. fejezet: Kétségek

Az éj leszállt és mindenki nyugovóra tért, de egy valakinek nem volt
nyugta. A kórházban a fények kihunytak csak néhány lámpa égett az
ügyeletes nővérnél. Éppen olvasott egy szerelmes történetet. A haja
barna volt és a szeme is, haját lágy kontyba fogta ruhája szokásos
fehér szoknyás egyenruha volt.

Kagome az ágyában forgolódott, de nem tudott aludni. Folyton folyvást
InuYashára gondolt egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből. Hoyo és a
szülei már rég hazamentek. Kagomét az is aggasztotta, hogy Hoyo
haragszik rá.

"Talán sejti, hogy nem az övé a gyerek. Vajon mit gondol mit érez
velem kapcsolatban? Szerintem nem vette be amit mondtam. És mi van
InuYashával? Meghalt vagy még él? Ki kell derítenem. "

Kagome odarohant ruhásszekrényhez levetette a kórházi pizsamát és
gyorsan felöltözött. Felvett egy farmert és egy vörös toppot meg egy fehér sportcipőt. Kagome odament a baba kiságyához végigsimította gyermeke fejét majd egy puszit nyomott rá. A baba kinyitotta résnyire a szemét majd a nyelvét nyújtogatva visszaaludt. Kagome ezt egy mosollyal jutalmazta.

-         Légy jó még nem jövök vissza. – súgta Kagome.

Kagome kórterme nagyon magasan volt így nem tudott kimászni az
ablakon végül a kisurranás mellet döntött. Kiment a kórteremből ez
könnyen ment, de el kellet menni a nővérszoba előtt. De ez sem
jelentett problémát mivel az ügyeletes nővér épp olvasott. Kagome
kiment a Szent Nővérek Kórházából és egyenesen anyja házához vette
az irányt. Egy órás gyaloglás után oda is érkezett. A ház pont olyan volt
amilyenre emlékezett. Odament a szent kúthoz látta, hogy megcsinálták
a kutat.
"Ez Hoyo keze munkája" – csodálkozott Kagome.
Hiszen Hoyo ügyvéd volt és nem asztalos. Kagome már látta Hoyot fával dolgozni, de amikor megkérdezte csak annyit mondott, hogy úgy vette a mesterséget egy cigánytól. De mivel Kagomét nem lehetett ilyen
könnyen lerázni addig nyaggatta Hoyot még el nem mondta, hogy
tulajdonképpen a nagyapjától tanulta mivel ő volt az asztalos a
családban és amíg az ő farmján laktak addig tanítgatta. De a nagyapa
már idős volt így meghalt a farmot a szülei eladták. Hoyo ezt nagyon
bánta mert sok szép emlék fűzte a farmhoz.
Kagome beleugrott a kútba, de nem történt semmi.
"Hát persze az Ékkő, de nincs nálam egy darab se. Várjunk csak a régi
szobámban még van egy szilánk"
Így Kagome kénytelen volt bemenni. Kicsit félt mert tudta, hogy az
anyjának kiváló hallása van. Kagome gyorsan besurrant a szobájába
és elvette az asztalon lévő Ékköveket. Benézet Soutához is. Valószínűleg rémálma lehetett mert mozgolódott. Kagome betakarta és puszit nyomott a homlokára. Souta megnyugodott. Talán azt hitte édesanyja az.

-         Kagome te vagy az?

Kagome meghallotta édesanya hangját és nagyon megijedt. Most mi
lesz?
Kagome anya benyitott Souta szobájába. De senkit nem látott.

-         Biztos csak képzelődtem. Lassan olyan hülye leszek mint a nagyapa.