Inuyasha-Szerelmi háromszögek 2.-A Szív Keresztje
Kiki 2007.07.23. 10:52
Negyedik fejezet +16
4.fejezet: Furcsa idegen
Amikor Kagome odaért a másik világban éjszaka volt. Kicsit fújt a szél, de semmi gyanús nem volt a levegőben. Mivel Kagome már nem volt terhes a különös képességek elmúltak. Ezt Kagome igen-igen furcsálta. De nem volt ideje, hogy ezzel törődjön a lényeg az volt, hogy megtalálja InuYashát akár él akár meghalt. Mindenképp tudnia kell, hogy megszületett a lánya Amira és, hogy jól vannak mind a ketten. Kagome egyre jobban kezdett fázni ami elég furcsa volt mert az ő világukban 35 fok volt árnyékban. Kagome loholt a fák között, de a sötétben nem látott semmit. És hirtelen Kagome arcát megvágta egy ág. A vér kibuggyant a sebből és végigcsorgott Kagome arcán. Kagome nagyon megijedt mivel tudta, hogy a szellemeket és a démonokat vonzza a vér. De végül is arra a megoldásra jutott, hogy továbbsétál mintha mi sem történt volna. Kagome ment egy darabig jobbra aztán egy kicsit balra. Kagome úgy gondolta ténfereg egy kicsit aztán majd InuYasha megtalálja. Kagome erősen reménykedett, hogy még él InuYasha. Szerette volna ha látná a babát. Kagome a babát borzasztóan aranyosnak találta bár a baba kissé még ráncos volt és nem hasonlított egy szülőre sem, de Kagome úgy vélte akkor is ő lesz a világ legszebb babája. Kagome valami mocorgást hallott a sötétben a bokrok között. Kagome szíve hevesebben vert mint valaha. A mocorgás hirtelen elcsendesült és egy gyereknevetés törte meg a csendet.
- Ki az ki van ott? – kérdezte Kagome.
Egy barna hajú kutyafülű barnaszemű kislány ugrott elő a bokorból. A ruhája egy rózsaszín kimonó volt. A kislány 5 évesnek látszott és borzasztóan aranyos volt mivel a haja két copfba volt kötve.
- Hát te ki vagy idegen néni? – kérdi a kislány.
- A nevem Kagome és te ki vagy?
- Az én nevem Sora, de te honnan jöttél? - kérdezte bűvös mosollyal a kislány.
- Egy kútból egy másik világból.
- Milyen másik világból?
- Egy modern világból.
- Az biztos nagyon érdekes lehet. Egyszer majd elviszel oda?
- Nem, nem hiszem, de majd idővel biztos látni fogod egy másik életben.
Ekkor hangos morgás vetett véget a beszélgetésnek. Kagome megijedt felkapta a kislányt és futni kezdett vele. Az a valami üldözőbe vette őket. "Még jó, hogy sporcipőt vettem fel."
- Mit csinálsz? – kérdezi Sora.
- Valami megtámadott bennünket.
- De hiszen aki kerget minket az az apukám.
Kagome leáll a futással.
- Tényleg?
Egy mély hang szólalt meg ami nagyon ismerős volt Kagome számára.
- Tényleg.
|