5.fejezet: Árva szív

Kagome előtt InuYasha bátyja állt Sesshomaru. A bokrokból több
gyermek is előbukkant. Még 5, hogy pontosak legyünk. Az összes gyerek keverék volt. Valamelyiknek fehér volt a haja, de barna a szeme volt olyan is akinek a szeme volt sárga és haja barna. Sorának csak kutya
füle volt más semmi furcsa nem volt a másik kettő pedig egyike
féldémon volt a másik pedig egész ember és félig démon. A bokrokból
egy normálisan magas nő lépett ki. Kagome egész elképedt mert a nő
ember volt pedig Kagome úgy tudta, hogy Sesshomaru nem nyúlna
semmi pénzért emberhez. Főleg nem csinálná fel!!! A nő hozzábújt
Sessomaruhoz és a fejét mellkasához hajtotta Sessomaru pedig átölelte
a nőt a gyerekek pedig a szülőkhöz bújtak. Kagome szörnyülködve
nézett végig a családon.

-         Hát ez meg mi? – kérdi Kagome lesett állal.

-         A családom miért mire számítottál?

-         Hát erre nem!!!

-         És ki ő?

-         A feleségem Rin.

-         Ennyi gyerek... Nem bírtál magaddal az éjjel te vén szexkazán???!! – mondta Kagome gúnyos mosollyal a képén.

-         Na de Kagome itt gyerekek is vannak. – szólalt meg Rin.

-         Oké, oké bocsi. De én úgy tudtam, hogy Sessomaru semmi szín alatt
nem jönne össze egy halandó emberi lénnyel.

-         Tudod Kagome valaha így volt, de megéltem azt az érzést amit ti
emberek szerelemnek hívtok. – itt Sessomaru Rinre nézett Rin elpirult. – Soha életembe nem voltam boldogabb és rájöttem, hogy nem számít, hogy valaki szellem vagy sem, hanem az, hogy mennyire szeretjük azt az egyént.

-         Aha és hogyhogy ennyi a szerelemgyümölcs?

-         Mami mi az a szerelemgyümölcs? – kérdezte egy picurka kislány.

Rin lehajolt hozzá és kedvesen mosolyogva megsimogatta az arcát és
hosszú barna haját elsimította.

-         Majd ha nagyobb leszel drágám elmagyarázom.

-         Kagome kérlek.

-         Rendben, értem.

Sessomaru Kagoméhoz lépett és megszimatolta.

-         Te nemrég gyermeknek adtál életet.

-         Te már csak tudod nem igaz.

Sessomaru a szemöldökét ráncolja.

-         Igen igazad van tényleg nemrég szültem. A baba InuYasháé.

-         Gratulálok.

-         Nem kell úgy se gondolod komolyan tudom jól, hogy legszívesebben
megölnéd. Ja jut eszembe hol van InuYasha szeretnék vele beszélni.

Mindenki hallgatott. Senki nem felelt. A szél egyre erősödött és Kagome
érezte, hogy valami nincs rendjén.

-         Kagome nem is tudom, hogy mondjam el neked, de...............InuYasha.......meg.....meghalt. Amikor te ájultan feküdtél InuYasha a babáért és érted küzdött Narakuval. Mivel láttam, hogy mindenki harcol és te szóval felvittelek a másik világba. Mire visszatértem csak egy nagy krátert találtam és Sangot meg Mirokut. Sírtak. InuYasha pedig sehol. Sajnálom.

-         HAZUDSZ!!!! HAZUDSZ!!!!!!!!!!!!!!!

Kagome arcán patakzott a könny.

-         De ne aggódj Naraku is meghalt így talán nem volt értelmetlen a
halála. – Rin.

De Kagome már ezt nem hallotta. Nekieredt és futott és csak futott neki
a vakvilágnak a könnyei csak egyre folytak. Kagome úgy érezte mintha tőrt döftek volna a szívébe. Kagome nem tudta elhinni, hogy soha többé nem látja Inu Yashát soha többé, nem csókolhatta nem ölelhette. Soha
többé.