8.fejezet: Zaklató szerelem

Arra ébredtem, hogy csörög a telefon. Ránéztem a vekkere ami az
ágyam melletti kis szekrénykén kapott helyet.20:25 volt. Ma este
dolgozom. Általában egy hetet halottkeltek egy hetet vámpírokat és
hasonló szörnyeket gyilkolok és a hétvégém szabad. Láttam, hogy
sötét van. Na mehetek dolgozni. Fel kéne vennem a telefont, de tudtam,
hogy Vittorió az. Már megint azzal b*sz*gatna, hogy szerelmes belém
meg, hogy szeret. Ez meg azt hiszi, hogy én ezt beveszem. Hát
l*f*szt. Mivel elég kitartóan csengett felvettem. Úgy is addig hívogat
míg fel nem veszem. Még jó, hogy a telefon zsinór nélküli így tudtam
készülődni. Általában szexi kis toppot egy farmernadrágot persze
csípőt és egy lapossarkú tornacsukát szoktam felvenni.

-         Mit akarsz Vittorió?

-         Honnan tudtad, hogy én vagyok?

-         Csak te hívsz ilyen későn.

-         Ne haragudj, de csak ilyenkor vagyok fent és te is fent vagy már vagy felébresztettelek?

-         Nem már fent voltam. – éppen zuhanyoztam amikor csengettek.
– Vittorió ajtót kell nyitnom.

És letettem. Felvettem gyorsan egy kicsi, de tényleg apró selyem
fürdőköpenyt. Jól van na ez volt az első ami a kezem közé került. A
fehérnemű már rajtam volt. Kinyitottam az ajtót.

-         Vittorió!!! Mit keresel te itt??? Ez már zaklatás.

Elnevette magát majd besuhant.

-         Nem értem minek csengetsz hiszen szereztél magadnak kulcsot ha jól
sejtem.

-         Talán.

-         Na jó mit akarsz? – most már nagyon csúnyán néztem.

-         Tudod te.

-         Igen tudom, hogy meg akarsz dönteni mert már mindenkit megb*sztál.

-         Nem te kis buta.

Hirtelen előttem termett átfonta a kezét a derekamon és
megcsókolt. Én visszacsókoltam. Éreztem a szemfogait a nyelvemmel. Az agyamban kigyúlt a piros fény, de a vágyam elszabadult és már túl
késő volt. Borzasztóan jó volt. Még sose csókolóztam vámpírral. Nem
tudtam mit hagyok ki. Vittorió megemelt a derekamnál fogva és becipelt
a hálószobába. Az egész házam vörös. Az ágynemű, szekrény, bútor
bármi ami itt bent van.
Letett az ágyra és lábam közé feküdt. Tovább csókolóztunk. A kezét a
combomra helyezte majd lassan a mellemre csúsztatta amikor
megpróbálta kicsomagolni a fürdőköpenyből rájöttem mit tettem és egy
gyors mozdulattal lelöktem magamról. Vittorió a földre esett.

-         Mi történt? – Vittorió csodálkozva nézett rám.

-         Mennem kell dolgozni.

Vittorió felállt.

-         Hazudsz. Tudom, hogy szörnyetegnek tartasz és ez fáj.

-         Papírzsepit ne hozzak?

-         Amira ez nem vicc. Érzem, hogy kívánsz. Nem kell küzdened
ellene. Tudom, hogy sok férfi volt az életedben aki átvert, de miért
pont én tenném aki már ezer éves. Nézd lehet, hogy öreg vagyok, de
csak 2 igaz szerelmem volt akikhez hű is voltam. Amióta ismerlek
elutasítom a szebbnél szebb nőket, de nekem csak te kellesz.

-         Elég legyen hallgass!! – villámgyorsan felálltam és pofonvágtam Vittoriót. – Lehet hogy, szeretsz lehet nem, de egy valamit sosem tudsz nekem megadni és az a család. Amíg én öregszem te mindig ilyen fiatal leszel és nem leszek vámpír sem pedig a halandó szolgád és most dolgoznom kell.

-         Mész és gyilkolod a népem.

-         Ha nem küzdenénk ellenetek már egy ember sem lenne a földön.

Vittorió nem felelt csak végigsimította az arcomat.

-         Ha szeretnél minden a tiéd lehetne az egész világ a lábad előtt
heverne.

-         Nem érdekel. Menj el.

-         Hiába küzdesz ellenem Amira nekem van időm bőven és neked is
lenne ha hagynád, hogy adjak. Mindig megszerzem amit akarok. Holnap szombat tehát nem dolgozol. Legyél kész este kilencre.

-         Miért? Tudod, hogy nem megyek veled sehova.

-         Nyugi nem lesz szex csak kicsit elbeszélgetünk egymással egymásról.

Vittorió felnevetett és elment, de még az ajtóból visszakiáltott.

-         Akkor este kilenc.

Seggfej. Azt hiszi, hogy ő szarta a világot. Barom.