Szerelmi háromszögek 2.-A Szív Keresztje
Kiki 2007.08.18. 21:46
Tizenegyedik fejezet +16
11. fejezet:Anyám a nyakamon
Arra ébredtem, hogy valaki csönget az ajtón. Szép dallamos csengőt választottam. Észrevettem, hogy elaludtam a kádban. Gyorsan megfogtam a pongyolámat vagy mi a szöszt és magam köré csavartam és rohantam ajtót nyitni, de amint kinyitottam rögtön meg is bántam.
-ANYA!!!- Kiáltottam.
Anyám ott ált ráadásul nagy táska volt nála így tudtam, hogy be akar költözni. Vagy 10 éve nem láttam és most itt van. Mit sem változott mióta utoljára láttam. Semmi ősz hajszál se egy szem ránc se. Semmit sem változott 10 éve mióta nem láttam még mindig olyan szexet adott magából mint annakidején. Sose értettem apám miért csalta meg a titkárnőjével. Bár igaz ami igaz tényleg egy elviselhetetlen méregzsák volt és rendkívül negatív megítélése volt mindenről és mindekről. Már nekem sem hitt a végén igaz erről én tehetek róla mivel rengeteget hazudtam neki. Persze mindig lebuktam és ilyenkor szörnyen kiakadt. Emlékszem egyszer hamisítottam egy okiratot, de sajna meglátszott így beszoptam és persze bukta lett a vége. De hiába az anyám volt és kész. Sokszor gondoltam arra, hogy talán nem kellett volna megszöknöm, de ahogy egyre idősebb lettem egyre jobb ötletnek tartottam, hogy nem tartjuk a kapcsolatot, de mindig bántam, hogy fájdalmat okoztam neki a sok hazugsággal. Talán azért mentem el mer féltem már a szemébe nézni. Most pedig ott állt egy farmerben és pólóban zsebre tett kézzel és látszott rajta, hogy elszánt mint mindig haja már a derekát verte, barna szemében még midig úgy lobogott benne a tűz mint amikor utoljára néztem bele, talán csak a vonásai lettek finomak, nőiesek és légiesek talán eltűnt a válláról a nyomás.
-Na mi lesz beengedsz.- Kérdezte flegmán. -utálom mikor ilyen
-Mit keresel te itt?
-Ideköltözöm egy időre.
-Szó sem lehet róla. Nem emlékszel miért költöztem el?
-Mert fiatal bolond voltál.
-Nem mert nem szeretek veled egy levegőt szívni, de ha már itt tartunk tudom, hogy akarsz a szálláson kívül mást is. Ezért inkább telefonon is felhívhattál volna.
-Nem látogathatom meg a saját lányomat?
-De igen, de csak egy-két napra. Jóból is megárt a sok.
-Ahogy akarod.- Felelte és betolakodott a táskájával. -Egyébként megzavartalak valamiben?
-Igen készülődöm randim lesz.
-Kivel?- Utáltam rajta ezt az átlátok rajtad mosolyt.
-A város vámpírmesterével.
Arcáról lefagyott a mosoly
-Ugye tudod, hogy katolikusak vagyunk.
-Átértem a budhizmusra.
-Értem.
Tudtam, hogy csalódott volt ismertem már az arca minden rezzenését és meg tudtam állapítani, hogy mit gondol vagy érez ahogy ő is tudta rólam.
-Én most továbbkészülődöm. A szobád az enyém mellett lesz érezd otthon magad.
Ezzel a mondattal magára is hagytam. Gyorsam mindent amit lehetett elzártam a szobámban tudtam, hogy feltúrja még eleszek. Minden ajándékot, levelet, kiszárított rózsát és akármit ami a magánéletemhez kapcsolódik. Nem akartam beavatni remélhetőleg nem marad sokáig.
Ezután elővettem a találkára szánt ruhámat. Megpróbáltam valami nem túl merészet és rövidet felvenni. Csak nem gondolja, hogy örömömre szolgál, hogy kierőszakolta ezt a randit belőlem. Még mit nem. A ruha egy vörös hajókivágású a térdemig érő egybe ruha volt. Nem direkt erre az alkalomra vettem, de nem volt nagyon szexi így a célnak megfelelt. A nagynéném esküvőjére vettem és osztatlan siket aratott. Kicsit hozzám simult, de annyi kell. Mégse gondolja azt, hogy nem volt annyi időm, hogy lelkileg felkészítsem magam a terrorra.
A ruhához volt egy ugyanolyan színű cipőm is és olyan rúzst is tettem fel mit a ruha meg a cipő színe és miért is rontanánk el az összhangot azzal, hogy a kis táskám nem passzol hozzá. Egy kisebb kaliberű fegyver simán elfért benne na meg egy rúzs, mobil, pót bugyi és persze óvszer. Sose lehet tudni. Az ember a hibáiból tanul, de néha többször el kell követni ezeket a hibákat, hogy le lehessen vonni a tanulságot és ki tudjuk védeni őket. A nyaki ütőeremet a hajammal takartam el és ezüst keresztet akasztottam a nyakamba. Nem csak dísz.
-Úgy nézel ki mint egy kurva.- Anyámnál ez bóknak számított.
-Kösz anya.
-Öltözz át.
-Anya, 24 éves vagyok azt hordok amit akarok és ha kurva két nézek ki ami nem igaz akkor úgy nézek ki. Én döntésem nekem tetszik és ez itt a lényeg. Nem azért mentem el otthonról 10 éve mert fiatal bolond voltam hanem mert utáltam veled lakni. Mindenen kiborultál soha nem álltál mellettem, állandóan parancsolgattál és üvöltöztél.
-Csak a javadat akartam.
-Elég jól titkoltad.
-Lehet, hogy nem voltam jó anya, de nagyon fájt amikor hazudtál.
Erre már nem tudtam mit mondani igaza volt és ez rosszul esett. Sose akartam neki fájdalmat okozni ezért is hazudtam. Soha életemben nem voltam jó tanuló vagy kitűnő sportoló sem olyan ember aki szeretetre méltó lett volna, de ő volt az egyetlen ember akinek mindig csak jót akartam. Most már tudom, hogy csak a gondok elöl akartam menekülni bár igaz, hogy megszenvedtem érte elég keményem. Sosem bántam meg, soha. Élvezem, hogy a magam ura vagyok és már szeretet nélkül is elég jól el boldogultam. Na ezt én sem hiszem el. De ez már mindegy volt így jár az aki csak menekül és nem néz szembe a félelem nagy szörnyével.
Bevágtam magam mögött az ajtót és bevágódtam a kocsimba. Menekülök már megint. Ez olyan mint a szőnyeg alá seprés. Ha hazamegyek ott fog folytatódni ahol elkezdtem. Asszem egy hétig nem megyek haza. Majd eleszek Jonál. Ránéztem az órámra. A francba késésben vagyok.
|