24.  Fejezet: A lepke igéző

            Kikiyo gúnyos mosollyal nézte Kanna tükrén át az eseményeket. Nisan ugyan meg tudta menteni Inuyashát és a varázslat forrást is megtalálta egyben, de elájult és nincs elég ereje a felébredéshez és ahhoz hogy a szellem tudtára adja. A huszonkettes csapdája.

            Persze tudta, hogy előbb utóbb a lány felkel, ami egy fél nap múlva meg is történt. Gyorsan összeszedte magát és vázlatosan elmondta Sesshoumarunak, hogy mit tudott meg. Szinte rögtön indultak is. A miko tudta, hogy hozzá jönnek és azt is hogy Inuyashától és Sangotól nem számíthat segítségre –mindkettő egymáshoz volt gúzsba kötözve.

            A maradék idejében épkézláb tervet próbált kitalálni, amivel megnyerheti ezt a csatát. Ám nem volt elég ideje rá. Kopogtattak, kicsit erősebben a kelleténél, úgyhogy a papírajtó megadta magát a súlynak és bedőlt a szobába:

            - Üdv Kikiyo – köszöntötte Nisan. – Ha most feloldod őket elmegyünk.

            - Kiket?

            - Sangót, és Inuyashát.

            - Miért valaki megbabonázta őket? – nagyon jól tudta, hogy nem fogják bevenni, de   ettől függetlenül játszotta továbbra is az ártatlant.

            - Te babonáztad meg őket?

            - Én? Komolyan így gondolod?

            - HALÁL  komolyan – fenyegetően hangzott most a szájából a halál –érthető.             Megtudta Sango miket próbált csinálni Sesshoumaruval - .

            -  Nem tévedsz. És most mit fogtok tenni?

            - Rákényszerítünk, hogy feloldozd őket – most a szellem szólal meg.

            - Hogy?

            - Megpróbálunk szép szóval, ha nem megy erőszakhoz folyamodunk. Én az utóbbinak            jobban örülnék – nézett rá hidegen a szellem.

            - Igazán akkor próbáljátok meg! – próbálták. Nem ment szépszóval. Nem ment erővel. Kikiyo falat emelt maga köré, amely áthatolhatatlan volt, a fizikai támadásokat egyszerűen elnyelte. Nisan tudta mire megy ki a játék, de igyekezett elkerülni. Ám hiába elkerülhetetlen volt, hogy neki keljen megvívnia, varázslattal a varázslat ellen.

            Nem tudta mennyi esélye lesz egy képzett miko ellen. Érezte, hogy a lányhoz képest a varázsereje elenyésző, ennek ellenére nem fogja megadni magát. Soha nem szokta megadni magát. Nem fogja most sem.

            Eltökélten meditációs kéztartást vett fel és letelepedett a terem közepén lótuszülésbe. Lehunyta a szemét és igyekezetett kizárni a fejéből mindent, Kikiyo gúnyos kacaját, Sesshoumaru aggodalmait, a madarakat, a világot.