28.  Fejezet: Pillekín

            Kikiyo meredten nézte ezt a vakmerőséget. Erre nem számított, őrületében is megtorpant. Végigmérte a vékony alakot, a szőke tincseket, a szánakozással teli türkiz szemet. A barátságos testtartást, a belső szépséget, kecsességet, ami sugárzott a lányból. Lassan közeledett felé, még mindig nem tudta, hogy reagáljon erre, így hát nem mozdult. Majd hirtelen eszébe jutott valami…

-         Menj innen, Kagoméval akarom kezdeni – nézett a pillangóra.

-         Miért vele? – kérdezett vissza a lány.

-         Mert ő keserítette meg az életemet! – mutatott a papnőre és az ujjából rögtön energia golyót lövellt felé. Mindenki dermedten állt moccanni se bírtak, kivéve Nisant. Nem is látszott mikor mozdult meg, a következő amit mindenki látott, hogy félresodorja Kagomét. Majdnem megúszták. De csak majdnem…

-         Nagyon fáj? – kapott a hayanou lány után Kagome.

-         Túlélem. – szorította össze a fogát.

-         Azt kérdezte fáj-e – Sesshoumaru hangja hajthatatlan volt.  Közbe Sango és Miroku Kikiyonak ugrott. Kegyetlen harc volt köztük, de a pillangónak nem volt ideje odafigyelni.

-         Az mindegy.

-         Vagyis igen. Mi történt? –firtatózott tovább a szellem. Nisanon látszólag nem volt sérülés. Bár az egyik szárnyát furcsán tartotta. Mintha… eltört volna.- Mi történt vele?

-         Áh… csak eltört. –erőltetett mosolyt az arcára. – Nem nagy ügy!

            „Áh, miért is lenne nagy ügy… Csak lehet hogy soha többé nem jön rendbe. De nem hagyhattam, valakit meghalni. És én is élek. Így a legjobb mindenkinek. Különben is. Legyünk optimisták, van 5% esélyem a gyógyulásra.”

            A küzdelem ezek után percek alatt lezajlott, hála a szellemirtó nőnek és szerzetesnek. Percek alatt legyőzték a papnőt, ebben az is segített, hogy fáradtak és dühösek voltak. Kikiyo nem tudott rendesen harcolni, a gyűlölete elvette az eszét, ez pedig meglátszott a harctudásán. Nem volt kihívás, sokkal gyengébb ellenfél volt, mint normálisan szokott lenni.

            - Erről ennyit –nézett az ájult megkötözött nőre Sesshoumaru. – Mit csináljunk vele?   Megöljük?

            -  Nem ölhetünk meg senkit…-veti közbe Kagome.

            - Akkor? –nézz tanácstalanul a szellem a többiekre.

            - Megölöm én magamat!! – nézett fel Kikiyo gyűlölettől izzó szemekkel. – Nem          kapnak el ilyen férgek! Ennél már a halál is jobb! LEGYETEK ÁTKOZOTTAK! –             sikítja még, és egy hatalmas fehér lángcsóvába semmivé foszlik.

            - Ennek vége – nézz iszonyodva Inuyasha a hamura.

            - Legyen békében odaát! –emeli Miroku imára a kezét. – És most?

            - Nincs és most… nem lehet játszani mások érzelmeivel. Naraku a halálba hajszolta. –            nézz fel üveges tekintettel Sango.

            - Ezt nem tűrhetjük tovább. – Kagome a barátnőire nézz. – Megöljük. Megérdemli a végét!