12. fejezet: Szerelem első látásra

Felhívtam Vittoriót, hogy már elindultam és nem kell értem jönnie. Az egoista barom utálja ha valami nem a tervei szerint alakul. Hát most így járt. A felséges úr úgy rendelkezett, hogy a lakására szállítsam a csinos kis popsimat mer ott óhajt megkefélni. Hát én nem minden utasítással értek egyet, de ráérek én még vitatkozni. Eleget vitatkoztam anyámmal. Sose gondoltam volna, hogy megtalál hát igen ne becsüld alá az anyában lakozó anyatigrist. Tudom, hogy fájdalmat okoztam neki és sajnáltam is, de tényleg, de már nem tud meghatni a hisztis kirohanásaival. Sosem tudtam megbocsátani neki, hogy szeretőt tartott apám háta mögött és neki előbb volt mint apámnak. Sose kérdezte meg, hogy én mit szeretnék vagy egyáltalán a véleményemet, hogy mit gondolok róla. A férfi persze jól tudta manipulálni az anyámat így azt hitte majd én is hanyatt homlok magam miatta. Hát beszopta mert nem így lett. Lassan szivárgott be az anyám életébe és megpróbált engem is irányítani, de ez sem jött be. Így eléggé utált engem bár személyesen sosem találkoztam vele. Persze anyám sokat volt ideges miatta ezt persze meg rajtam vezette le. Apám se volt sokkal jobb. Ő meg 8 éves koromtól le se szarta a fejemet aztán meg nem akart tudomást venni arról, hogy kezdek fel nőt nővé válni és úgy bánt velem mint egy 5 éves gyerekkel szokás. A szülők mindig akkor akarnak bekapcsolni a gyerek életébe amikor már késő. Bár én sose értettem miért nem egyszerűbb végig kísérni az életét és nincs gond nem pedig szakaszokba bekapcsolódni. De nem vagyok lélekbúvár és nem akarom a lelkem sérült talán még mindig vérző sebeit most boncolgatni. A mai este csúcs formában kell lennem, hogy végre kirugdalhassam az életemből ezt a dákós faszt. Legalább nem mondhatja, hogy én nem próbáltam őt megkedvelni. Vittorió a város másik felében lakott. Azért nem akart nálam találkozni, hogy nehogy menekülni tudjak. Ismeretlen terepen elég nehéz lenne elmenekülni  és evvel ő is tisztában volt. Semmi kifogásom nem lett volna ellne ha lélegző hús vér ember lenne, de ő vámpír és nem ember ami nálam már szanálási mérvadó. Soha nem volt rendben az életem és már nagyon rám fért volna egy jó dugás és egy tartós kapcsolat akivel nem csak naplemente után lehetek együtt, de szóljon a védelmére, hogy tud magára vigyázni így nem kell aggódnom érte ha valami gáz lenne. Nem szeretem magamhoz közel engedni bárkit is mert tudom, hogy megzsarolhatnak velük és nem szeretném kockára tenni senki életét. Meg aztán nem is szerettem ha a közelemben sok ember kavirnyál. A suliban sosem voltam népszerű és mindenki utált mert szókimondó voltam a fekete humort mag sosem érti senki, de mintha Vittorió más lenne ő megért engem. Milyen kár, hogy halott. Azért van olyan sok vámpírfilm és könyv mert sokfajta vámpír van ezért aztán ahány író annyi vámpír sztory. Valószínűleg mindegyik más fajtával találkozott. Minden népnek megvan sajátos vámpírja, démonja, és félelme.

Vittoró házához vezető út elég rögös volt mivel nagyon messze lakott tőlem és így is késésben voltam. A ház a város végi kis falu leges legutolsó háza volt, de nem is inkább ház mint kastély volt. Nem volt odavezető út csak egy kis ösvény. Persze odáig nem hajthattam be a kocsival ezért gyalog kellett mennem a Guccy (gucsi) cipőmbe ami 450$($=dollár)-ba került és nem volt olcsó mulatság. Voltam már erre felé, de még sosem voltam a kastélyban, de nem nézett ki bizalom gerjesztően. Elég régi stílusú volt akár csak a horror filmekben, hát nem volt kispályás az biztos. Volt egy hatalmas vas, kerítés és amint láttam volt mit előkeríteni vele. A kapu magától kinyílt és valami rossz érzés kerített hatalmába. A ház felé indultam, de hajtott a kíváncsiság ezért kicsit eltértem és valami iszonyatos látvány fogadott. A ház tő szomszédságában egy egész hektár temető érintette meg a szememet. Hát igen valakinek saját medencéje van valakinek meg saját temetője nem semmi. Rengeteg szellem bolyongott a sírok között. Sokan azt hiszik, hogy félelmetesek és rosszindulatúak, de nem mindegyik csak azok akik erőszakos halált haltak, de mindig van kivétel. Emlékszem mikor 6éves voltam mindig láttam egy öreg bácsit a hintámnál a fa mellett mindig ott ált és nézte ahogy játszom néha meglökött amikor hintáztam és néha játszott is velem. Mint később kiderült az öreg úr azért nemnyugodott békében mert a felesége a pénzéért eltette láb alól, hogy hogy derült ez ki. Nagyon egyszerű apám megkérdezte, hogy kivel beszélgetek és megmondtam rögtön hivatott egy médiumot és megnézette vele a hintám környékét és megállapította, hogy van valami az aurámban ami tetszik nekik ezért nem bántanak sőt inkább kedvelnek. Anyám meg azt hitte, hogy az ördög szállt megsértődött paphoz vitetett. De még mindig látom őket és sajnos ők is láttak engem. Most egy csapat kártyázó szellemeket láttam. A hiedelemmel ellentétben nem átlátszóak hanem olyanok mint a hús vér élők.

-Te Frenk már megint átvágtál.

-Na és mit csinálsz megölsz?

Ezen mindenki jól nevetett.

 Valaki megszólalt a hátam mögött.

-Szellemek nem bírnak viselkedni.

 Megpördültem és Vittorió volt az.

-Tudod, hogy látom őket?

-Kevés olyan dolog van amit nem tudok rólad.

-Erősen kétlem.

-Na jó ide figyelj 5 éves voltál amikor a szomszéd kisfiú a kezedbe pisilt.

-Ezt soha senkinek nem mondtam el.

-Képzeld ő sem 2 évvel később meghalt leukémiában.

 A kezét felém nyújtotta. Én elfogadtam. A ház mellett volt egy kis patak is. És ott állt egy kék ruhás barnahajú kislány.

-Ki az ott?

-Hol?

-Ott a patak mellett.

 Vittorió elkomorodott és szeme aljában megjelent egy könnycsepp. Még sosem láttam vámpírt sírni. A könnye tiszta volt és szűzies akár a harmat.

-Azt hittem a vámpírok nem tudnak sírni?

-Csak egyszer vagy kétszer örök életük során.

 A kastély felé tessékelt.

-De én mindig azt hittem, hogy a könnyük véres.

-Ez igaz,, de aki olyan öreg mint én annak már minden vérre szüksége van, tudod én egy nagyon öreg bútordarab vagyok.

 Kis mosolyt az arcomra erőltettem, de kacajra már nem futotta az én képességeimnek is vannak határai. Nem kaptam választ arra, hogy ki lehetett az a kislány, de mire visszapillantottam már nem volt ott. De annyi bizonyos, hogy fontos helyet tölthetett be annak idején Vittorió szívében amikor még élt a gyermek.

 Vittorió egy régi szabású talán olyan 17-18. századi öltönyféleséget viselt habár nem abban a században született úgy látszik, hogy nagyon megfogta az akkori divat. A vámpírok közös jellemzője, hogy a múltból táplálkoznak és úgy néznek ki ahogy akarnak, de a külsejük sosem változik. Például ha valaki úgy hal meg és lesz vámpírra, hogy hosszú volt a haja akkor hiába vágatja le a haja akkor is visszanő és a gyermekvámpírok sosem nőnek meg. Vittorió öltönye fekete volt és egy szürke alapon oldalt csíkos nyakkendő volt rajta egy gyémánt nyakkendőtűvel. Biztos szereti az ékszert. Ki gondolta volna.

 A nagy faajtó megnyikordult minta ha az évszázadok történését nyögné. Gyönyörű volt bentről. Két oldalt két hatalmas lépcső és köztük egy folyosó húzott végig valószínűleg az ősök mellszobrai és festményei akár egy dicsőségfal. A lépcsőt vörös szőnyeg borította akár csak a falakat csak ott nem szőnyegek voltak hanem tapéta modern megoldás mi? A kastély elég régi stílusú volt talán 16. század talán még annál is öregebb. Az egész helység hatalmas volt, de minden hol a fő motívum a fa volt, de abban a korban  csak ezt a díszítést ismerték, de be kell vallanom voltak modern csalások is.

-Mesés ez a kastély.

-Örülök, hogy tetszik.

-Tetszik imádom egyszerűen varázslatos.

Elmosolyodott.

-Mindig is szerettem volna betölteni gyerekzajjal.

-Ööö húúú Vittorió tudod, hogy neked nem lehet gyereked mert mivel meghaltál.

-De igen lehet. Emlékszel Ronira?

-Arra a halott csajra aki egykor odavolt érted?

-Igen. Egészséges gyermeknek adott életet.

-Komoly???

-Igen.

-Nahát és ebben az ügyben te rám gondoltál?

-Igen.

-Hát ezen még gondolkodom.

-Rendben.

 Még is mit mondhattam volna. Hogy bocs, de nem mert utállak. Édes istenem miért hagyod, hogy ez történjen velem. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy isten is szenvedett a bűneinkért és ő nem ver bottal. Ebben az egyháznak teljesen igaza volt. És ez nagy szó. A vámpírgyilkosságokból fizetem az egyházi tizedet. A vámpírvadászokat kiátkozták a 19. században mert úgy vélték, hogy valahol ők is emberek voltak így olyan mintha halottat gyaláznánk vagy valami ilyesmi miatt. Egyébként jellemző a férfiakra, hogy a kisujjad adod és már az egész karod el is tűnt pedig csak egy percre nem figyeltél oda. Nem kellett volna igent mondanom. Ezt a szívást. Most fel akar csinálni.