Éjszakai Pillangó XXIX.
ivicicamica 2007.08.27. 19:51
A huszonkilencedik fejezet
29. Fejezet: A pillangó leleplezése
A napok gyorsan teltek amíg Narakut keresték. És azt a bizonyos Analy-t. Hogy ki lehet az? Nisan rávágta, hogy az egyik befektetője. Persze ezt a feltételezést senki nem vette komolyan még a lány se. Pedig nem ártott volna.
Nehéz levegőjű párás este köszöntött rájuk. A szélnek rossz szaga volt. Gonoszságtól bűzlödt. Az egész csapat nyugtalan volt, feszült. Sokat vitatkoztak semmiségeken. Pedig ezt most nem engedhették meg maguknak.
Egy kastély bontakozott ki a semmiből, védőfal vette körül belül mérges gázok bugyorogtak.
- Itt vagyunk – nézett fel Inuyasha. Csak most kezdte kiheverni Kikiyo halálát. Kagome már nem ette magát ezen, tudta most övé a fiú szíve, de a régi emlékek kötelékét nem tudja eltépni. Nem is akarta.
- Igen – Nisan most is mosolygott, a szárnyán vastag gézkötés fehérlett, még mindig nem mondta meg, hogy nem biztos a teljes gyógyulás, nem akarta Sesshoumaru gondolatait elvonni a rá váró harcról. – Akkor bemegyünk?
- Be. Mi mást tehetnék – a szellem hangja keményen csengett.
- Akkor indulás! – kiáltott fel Inuyasha és ki is húzta a hüvelyéből a Tesseigát.
- Jaken! – nézett oda a kutyaszellem.
- Igen, nagyuram? –felelt a szólított.
- Te kint maradsz a gyerekekkel.
- De miért?
- Mert valakinek rájuk is kell vigyázni.
- Igaza van –folyt bele a társalgásba Sango. – Kirara, te is segíts neki! - erre a szellemmacska engedelmesen letelepedett Shippou lábánál. A többiek pedig eltűntek a gyorsan bezáródó védőfal mögött.
Néptelen folyosók mindenhol. Csak két félszellem jelenlétét lehetett érezni. Egyébként csupasz falak, üres termek, csend, túl nagy csend. Fullasztó, hideglelős. A lépteik visszhangot vernek, ahogy áthaladnak a kihalt palotán. Egy sötét szobából gonoszsággal teli hang hallatszik:
- Már vártunk titeket – szólal meg Naraku.
- Bizony nagyon – egy nő is megjelenik mögötte – Olyan uncsi volt kettesbe apuval. – az „apuval” szó hallatára mindenki megdermed.
- Neked van egy lányod? – nézz a pókszellemre hitetlenkedve Miroku.
- Láthatod –hunyorog gúnyosan a kérdezett. – Ő itt Analy. Dreana Analy. –Most hogy mondták Nisan végignézett a lányon, hasonlított a későbbi önmagára, csak itt még kicsit gyerekes volt az alakja és hihetetlenül cingár. Keze-lába kicsit túl hosszú, mégis a kecstelenség ad neki egyfajta bájt.
- Te, te-TE? – bámulja hitetlenkedve Nisan. Nem hitte el, hogy itt láthatja. Ez egyszerűen képtelenség. És mégis itt állt előtte teljes életnagyságban.
- Ó szóval te vagy aki ismer engem idősebben. És milyen vagyok, ugye ilyen kis sudár? – kuncog a lány.
- Te gyilkolod a lepkéimet…
- A volt lepkéidet. Már nem vagy szűz. Le se tagadhatnád… Hogy nem tudtok vigyázni.
- Tessék? – Sesshoumaru szemöldöké kérdőn a homlokára szalad.
- Terhes, de benga állat! Tőled! Ráadásul a szárnya is eltört… Cö-cö… Ti semmit nem mondtok el egymásnak? Ja és Inuyasha, tudod, hogy Kagome féltékeny a Kikiyoval köztetek lévő kötelékre. Tudja azt soha nem tépheti el…
- Mi? – a szólított a mikot kérdezte.
- Ez nem teljesen így van…
- Hát?
- Majd elmondom… utána…
- Miről beszél? – nézz a szellem a lányra.
- Majd harc után elmondom…-nézett rá Nisan. Látszott rajta, hogy jobb szeretné, ha nem firtatná tovább a témát. – Előbb legyünk túl ezen.
Ez hajtotta a fiúkat a harcba.
|