15. fejezet: Vágy

Vittorió letörölte a könnyeket az arcomról és megcsókolta a helyét. Végre úgy éreztem össze szettem magam és nem éreztem több könnyet.
-Vittorió miért teszed ezt velem?
Vittorió nem válaszolt csak felkapott a földről az ölébe vett és vissza vitt az ágyba majd mikor odaértünk letett ezután mellém feküdt és csókolózni kezdtünk. El akartam menni, de tudtam nem szabadulok szex nélkül. Utáltam nő lenni mindig is ki voltunk szolgáltatva az erősebbik nemnek, de ha valami nem tetszett neki akkor mi voltunk a lotyók a kurvák és a ribancok. Csak egy dologra kellünk nekik és ha megkapták akkor már nem vagyunk se szépek se csinosak meg aranyosak hanem undorító ribancok és különben is mit tárogatjuk a lábunkat mert ők esküsznek, hogy mi másztunk rájuk. Undorító sovinizmus.
Vittorió lassan és gyengéden  ráfeküdt. Éreztem a meztelen testét a  pucér testemen. A hátamon végigfutott a hideg és tudtam, hogy nem szabad, de egész életemben nem tudtam ellenállni a tiltott gyümölcsnek. Mindig az járt a fejemben, hogy nem, nem, nem, de végül a vágyam győzött és már csak őt akartam, hirtelen mindent akartam. A csókjai helyén parázslott a bőröm az ajkam pedig tűzben égett és éreztem, hogy a lelkem pokolba kerül, de már semmi sem érdekelt. Engedtem Vittoró akaratának mert tudtam jó lesz. Újra a nyakamat csókolgatta majd mikor már érezte rajtam, hogy elérem a kéj tetőfokát akkor behatolt és én éreztem magamban Vittoriót. Először lassan mozgott majd mindig kicsivel gyorsabban, de mindig a szeme előtt lebegett, hogy én ember vagyok és sokkal törékenyebb. Halk hangok jöttek ki a számon ami önkényesen folyamatosan törtek elő, de Vittorió élvezte mert úgy mosolygott, hogy kilátszott a szemfoga. Látszott rajta, hogy kárörvend mert tudta, hogy örömet tud okozni az ágyban. Az izmai megfeszültek a karján és lassan az ő ajkaiból is előtörtek a hangok és egyre hangosabban nyögtünk együtt. Majd Vittorió hirtelen mozdulattal megpördült és én kerültem felülre én pedig ösztönösen elkezdtem vadul mozogni. Hirtelen a plafonon találtam magunkat. Ezt onnan tudom, hogy a padlón nem volt csillár, de nem volt időm csodálkozni. Mind a ketten izzadni kezdtünk és a szívünk együtt dobbant a testünk együtt mozgott a testünk szinte egybeolvadt, de egy percre sem szakadt meg az aktust. A derékig érő szőke hajam a testemhez tapadt és kezem Vittorió hátáról a seggére csúszott. Tényleg olyan jó volt mint kinézetre. Mindvégig a szembe nézett az arcomat kutatta és minden egyes rándulást, grimaszt alaposan megnézett és kielemzett. Éreztem magamban a hatalma hímvesszőjét  a testemben és a vágyam beteljesülését a gerincemen végigfutó meleget a rázkódást ami végighaladt a testemen, de tudtam, hogy a beteljesülés még messze van. Izzadságcseppek estek az arcomba Vittorió homlokáról.
-Nem is tudtam, hogy a vámpírok is izzadnak.- mondtam  elfulló hangon
-Nem is tudnak vagy legalább is nagyon kevesen. Mindenesetre én tudok, de csak a te kedvedért, hogy úgy érezd hús-vér emberel szeretkezel, de nagyon sok energiámba kerül.
-Azt már nem, nem iszol a véremből meg.- háborodtam fel
-Nem is akarlak
Ezután megcsókolt.
-De ne beszélj most csak élvezd.
Így folytattuk a szeretkezést. Nem is tudom mikor voltam együtt férfival együtt utoljára ilyen intim kapcsolatba. Minden esetre úgy éreztem, hogy feltártam mindenem Vittorió előtt és ezentúl nem lesz mit takargatnom. Éreztem a bizsegető érzést és tudtam, hogy most lesz orgazmusom. Ilyenkor mindig megfeszülnek a végtagjaim a testemet hatalmába veszi a bizsergés és már éreztem is a vágyam perverz kielégülését. Vitorió elvigyorodott, de nem hagyta abba.
-Hagyd abba.- nyöszörögtem
-Nem jó.- kérdezte meglepetten- mert az előbb nem úgy éreztem.
-De igen jó csak...
-Csönd és élvezd.
Így nem hagyta abba. Nem tudom mennyi ideig szeretkezhettünk, de már esteledett.
Egyre gyorsabban és egyre több orgazmust éltem át. Hiába szóltam, de mindig csendre intett így már egy idő után nem is szóltam, de már kezdtem fáradni és egyre kevésbé bírtam az iramot. A hajam olyon volt mintha megmostam volna és Vittorió is, de mi ügyet sem vetettünk rá. Már nem is tudom hányadik orgazmust éltem át amikor Vittorió hirtelen elfeküdt mellettem
-Mondtam, hogy jó lesz. Tudtad, hogy te vagy az egyetlen nő aki ilyen sokáig bírta.
-Nem, nem tudtam.- feleltem kicsit ingerülten
-Tudod, nem volt sok nő az éltemben csak kettő. Te és aki vámpírrá tett engem, de ő már nagyon régen meghalt.
-Mikor mondod el ezeket bővebben nekem?
-Majd.
-De miért nem bízol meg bennem?
-De, csak fájdalmas emlékeket őrzök amit nem szeretnék felszakítani legalábbis még nem. Nem érzem még késszen rá magam.
-Rendben.- Beletörődtem, hiszen én csak egy ágyas vagyok
-Szeretlek.- szólalt meg Vittorió.
Nem hittem a fülemnek.
-Tessék.? kiáltottam fel a meglepetéstől, de még fel is ültem és nem vettem észre, hogy a takaró lecsúszott a keblemről és csak most vettem észre, hogy már az ágyban vagyunk.
-Talán nem hiszed el?
-Hát elég nehezen.
-Egyszer te is elmesélhetnéd, hogy miért utálod ennyire a férfiakat és a szörnyeket.
-Egyszer.- feleltem.
Vittorió átölelt én pedig oda bújtam hozzá.
A lány akit láttál a folyó mentén az a húgom volt, de belefulladt még 5 éves korában. Apám nagyon dühös volt mivel nekem kellet volna rá vigyáznom.
-Sajnálom.
-Én is sajnáltam mert nagyon szerettem őt és most az én hibámból itt ragadt az örökkévalóságban akár csak én, de ellentétben vele én még megtalálhatom a boldogságot.
-Miért mondod el ezeket nekem?
-Mert már úgy érzem elmondhatom neked. Már annyira nem fáj.
-Haragszik rád?
-Ki? Shamara? Nem. Legalább is nem mondta, de minden nem lemegyek hozzá beszélgetni vele.
-Rendes tőled.
-Ez a minimum.
-És a temető a hátsó kertben már ne is haragudj, de elég morbid megoldás.
-Ez már családokon keresztül a miénk. Minden családtagunk és rokonunk itt fekszik.
-Jó sok rokonotok van.
-Hát igen. Persze rengetegen haltak meg idő előtt például gyermek vagy újszülött ként.
-És a kártyázók?
-A család fekete bárányai.
Felkuncogtam Vittorió pedig örült, hogy megnevetetett.
-De te is felelhetnél néhány kérdésemre.
-Rendben.
-Miért nem akartál eleinte kapcsolatot velem semmilyen formában?
-Mert vámpír vagy azt hittem, hogy nappal te nem létezel na meg gondolom tudod, hogy a vámpírvadászok első szabálya: " szörnyeteggel nincs kapcsolat" amit én most megszegtem.
Ránéztem az órámra este 9 óra volt te jó isten anyám ott van nálam és már föltúrta az egész lakást. Így kipattantam az ágyból.
-Mennem kell.
Vittorió maga mellé húzott.
-Nem kell. Maragy még.
-Az anyám málam van már feltúrta a lakásomat.
-De már hosszú idő óta nem beszélt vele.- nézett rám gyanakodva.
-Ez így is van, de mielőtt eljöttem megjelent és veszekedtünk.
-Akkor elmegyek veled szeretnék megismerkedni a mamáddal.
-Hidd el nem szeretnél.
Felkaptam a ruháimat és épp indultam volna mikor Vittorió felállt és tök pucér volt. A lélegzetem is elállt. A teste egyszerűen tökéletes a  farka nem mintha nem éreztem volna majd kiakasztotta az állkapcsomat.
-Ha már így összejöttünk nekem adnád az alsóneműdet.
-A mimet?
-A tangádat.
-Persze, de minek.
Csak úgy.
Nekiadtam. hát most legyen vele boldog nekem még van egy rahedli úgyis csak a helyet foglalják. Nekem viszont rohannom kell mert meg kell ölnöm az anyámat.