7. fejezet

5 nappal később…

- Még három nap és tökéletes lesz minden! Ha-ha-ha! – Kacagott Kikyo. – Senki nem fogja túlélni, és végre hatalmunk az égig fog érni! Ha-ha-ha!!!

- Akkor én csak ide hozom őket, hogy mutatok valamit, amivel győzhetnek, és te itt várod őket a szellemekkel. Ugye nincs más feladatom? – Gyanakodott Inuyasha.

- Ne izgulj! Nem kell tenned semmit. Páholyból nézheted a harcot! Szeretem, hogy ilyen vagy. Most menj és nézd meg, hogy minden rendben van-e!

Inuyasha céltalanul bolyongott az erdőben, amikor végre az ezer éves fához ért. „Miért pont ide hozott az utam? Milyen rég volt, hogy Kagomét itt megpillantottam!” Elmosolyodott és megsimogatta a fa törzsét. Bizsergés futott végig rajta. „Bárcsak itt lennél Kagome! Akkor elmondhatnám, hogy én is mennyire szeretlek, és nem akarom, hogy meghalj. Szeretlek szerelmem.” Leült a fára és a madarakat nézte. Pár óra múlva zajra lett figyelmes. „Olyan ismerős… Várjunk csak, hiszen ez…”

- Kouga! Mit keresel itt?!

- Nocsak! Végre összefutunk bolhazsák! – gúnyolódott a farkas – Nem hozzád jöttem, nem kell pattognod. Kagomét keresem, nem láttad?

- Mit akarsz tőle? Úgysem lesz a nejed… - Inu nagyon féltékeny lett.

- Valóban? Miért vagy olyan biztos benne? Nem te mondod meg, hogy kivel házasodhat! Hiszen csak egy rühes kutya vagy! - Inuyasha ekkor már a kardja felé nyúlt - Na pá, én mentem! – Kouga elhúzta a csíkot.

- Gyere vissza! Gyere vissza te gyáva féreg és küzdjünk meg!

- Bocs, de Kagome vár! – Kouga még gúnyosan intett egyet, majd egy porfelhő közepette eltűnt.

Miután Kouga megtalálta a lányt, Kagome elküldte őt, és megmondta neki, hogy mást szeret. Kérte, hogy bocsásson meg neki, hogy hitegette, de nem tud a szívének parancsolni.

- Rendben. A kezdetektől tudtam, hogy mást szeretsz. De próbálkozni lehet. Ha sietsz, még naplemente előtt odaérsz az ezer éves fához! Ott van Inuyasha! – És tovább száguldott.

Kagome lélekszakadva rohant, hogy ott találja kedvesét. Szerencséje volt. Inuyasha ott ült az egyik faágon.

- Te meg mit keresel itt? – csodálkozott – Mondtam, hogy nem találkozhatunk Kagome! Veszélyben vagy, el kell hagynod a középkort.

- Nem tudok nélküled élni! Látnom kellett téged!

- Jaj, Kagome…- Inu leugrott a fáról és magához ölelte a lányt – Én sem tudok nélküled élni! Szeretlek!

- Nézd, a hajad! Fekete lett!

- Ó, akkor jobb, ha elmegyek innen. Ilyenkor nagyon sebezhető vagyok. De holnap reggel ismét fehér lesz.

- Kérlek, hagy menjek veled! Jó leszek, és minden kívánságodat teljesítem! Nem hozok a fejedre semmilyen bajt! – mosolygott Kagome.

- De csak akkor, ha tényleg jó leszel! – kacagott Inu is és felkapta a lányt.

Pechjükre egy hatalmas szellem kószált a környéken. Kagome a nagy sietségben nem hozta magával az íját és nyilait, és Inuyasha sem tudta használni a kardját. Menekülni kényszerültek, de a szellem le-lecsapott rájuk. Mind a ketten horzsolásokkal voltak tele. Szerencsére a közelben volt a kút és át tudtak menekülni a jelenbe. Kagome bevonszolta őt egy raktárba.

- Kérlek, maradj itt! – Csitította a sebesült Inuyashát. – A családom nagyon megrémülne, ha tudná, hogy egy vadidegen fiú van itt. Hozok vizet, gyógyszert, kötszert és ágyneműt. Várj meg!

Nemsokára egy hatalmas zsákkal tért vissza, benne minden fontos kellékkel.

- Jobban vagy már? – kérdezte Kagome, miközben ellátta a sebeiket.

- Hát, nem ugrok ki a bőrömből, de már kicsit jobb.

- Ennek örülök. Vedd le a felsőd, kérlek!

- Minek? – pirult el Inu.

- Mert el akarom látni az összes sebedet. Miért, mire gondoltál? – kacérkodott a lány.

- Ööö, izé… ööö, semmire sem.

Kagome megágyazott és odaadta a magával hozott csokoládét. Inuyasha kicsit tartott az édességtől, hisz’ nem ismerte, de végül megette. A lány adott egy puszit neki, majd menni akart kifelé, de…

- Kérlek, várj! – állt fel Inu és közelebb lépett hozzá. – Ezt elfelejtettem… szeretlek… - és megcsókolta a lányt.

Kagome kissé elpirult. Ezután még hosszú percekig csókolták egymást. Kagome levette a felsőjét és Inuyasha is kibújt az ingjéből. Nem tudtak parancsolni a szívüknek, egyszerűen kívánták egymást. Amióta először találkoztak, mindketten erre a percre vágytak. Szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt. Reggel Kagome gyorsan rendbe szedte magát, majd reggelit vitt a szerelmének. Inuyasha már visszaváltozott, de nem volt elutasító vele szemben. Egy szenvedélyes csókkal köszöntötte, azután megreggeliztek.

- Most már vissza kell mennem – szólt a démon miközben felvette a köpenyét.

- Rendben indulhatunk.

- Indulhat-UNK? Te nem jöhetsz velem vissza. Veszélyben vagy odaát.

- Nem tántoríthatsz el! Induljunk!

Miután visszatértek és egy csókkal elköszöntek egymástól, mindegyikük más-más irányba ment. Inuyasha Kikyohoz tért vissza, míg Kagome a faluba ment. Elmesélte, hogy milyen kalandokba keveredett és, hogy otthon járt. Természetesen az éjszakájáról mélyen hallgatott.

- A gyermekeim jól vannak? – kérdezte Sango.

- Igen. Reggeli előtt láttam őket, és remekül néztek ki. Anyukám nagyon gondosan vigyáz rájuk.

- Ennek örülök, de még mindig nem értem, hogy keveredhettél ilyen helyzetbe- Gondolkozott Miroku hangosan. - Már ezerszer elmondtuk, hogy vigyél magaddal valamilyen fegyvert, mert itt nem vagy biztonságban.

- Bocsánat, de erről teljesen elfelejtkeztem.

A nap hátra levő részében a falusiaknak segített Kagome. Akinek kellett a csomagját cipelte haza, vagy gyógyfüveket szedett a betegeknek, este pedig vacsorát főzött a barátainak. Nagyon elfáradt, így hamar ágyba zuhant és elaludt.

- Szegénykém, teljesen kimerült – húzta be az ajtót Kagomére Sango – Biztos, hogy nemsokára vége lesz.

- Remélem, igazad van. Már annyira vágyom arra, hogy kettesben lehessünk.

- Most is kettesben vagyunk…

- Ez igaz… Akkor szabad egy csókot? – Mosolygott Miroku és közelebb húzta magához a feleségét.

Sango bólintott és ő is mosolygott. Ezután kiültek egy közeli padra, és tovább beszélgettek. Miroku időközönként megcsókolta Sangot.

- De nekem akkor sem tetszik, hogy Kagome ennyire belebolondult Inuyashába. Lehet, hogy ez is csak csapda. Szerinted? – kérdezte Miroku.

- Nem tudom. Bízom benne, hogy nem. Látszik Kagome elbeszélésein, hogy szeretik egymást. Semmilyen jel nem utal arra, hogy ez is csak Kikyo egyik aljas terve. De hallottam, hogy ma délután az önkéntes munka közben megkörnyékeztél pár lányt. Mikor hagysz fel már a szoknyavadászattal? – sóhajtotta Sango.

- Én nem vadászok másokra. Csak felajánlottam mágikus képességeimet.

- Milyen képességeid vannak neked? – kacagott a lány.

- Például tenyérből megjövendölöm a jövőt, elűzöm a rossz szellemeket, meghallgatom őket, és tanácsokat adok.

- Kifelejtetted, hogy lyukat beszélsz az emberek hasába, és fajfenntartás céljából…

- Na, ne túlozz! Én hűséges típus vagyok! Bizonyíték rá, hogy nem csallak senkivel se – Vigyorgott a szerzetes.

- Ááá, csak ott lebzselsz a kis fruskák körül. De én akkor is szeretlek, sajnos…

- Én is szeretlek, és ne sajnáld magad. Jól jártál velem. Én meg veled – és még egy puszit nyomott Sango arcára. – Megyünk aludni? – kacsintott egyet.